A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)

Sipos József: A Kisgazdapárt és a Teleki-kormány lemondása

szerű lesz, mert hiszen akadhatnak belső és külső körülmények, amelyek ebben az irányban gyors elhatározást tesznek szükségessé. Mindezekért indítványozta, hogy a határozati javaslatot új szövegezés céljából az értekezlet adja vissza az intézőbizottságnak. Rubinek is ilyen értelemben beszélt. Dömötör és Rupert Rezső pedig még ekkor is azt hangoztatták, hogy a pártnak követelnie kell mindazok szigorú megbüntetését, akiknek részük volt IV. Károly puccsszerű bejövetelében.

76 Nagyatádi Szabó felszólalása után — melynek tartalmát nem ismerjük — „az értekezlet egyhangúlag elfogadta az intézőbizottság határozati javaslatát, azonban néhány pótlást és stiláris módosítást vett fel a javaslatba és ezeknek megszövegezésével az intézőbizottságot bízta meg." Elhatározták még, hogy az intézőbizottság április 11-én ül össze, amely azután nem terjeszti többé a pártértekezlet elé a véglegesen megszövegezett határozati javaslatot, hanem közli azt a miniszterelnökkel.

77 Ez egyrészt azt jelentette, hogy a radikális szabad királyválasztók javaslatait, vagy azok egy részét, elfogadták és ezzel a párton belüli ellentéteket csökkentették, másrészt, hogy az elkövetkező tárgyalásokon taktikázási-lavirozási lehetőséget biztosítottak a pártvezetőségnek. További engedmények adására szoríthatták Telekit, de a pártvezetés is visszavonulhatott, ha a helyzet úgy kívánta. Az értekezlet után mindenesetre megerősödött az a felfogás, hogy nem a kormány kiegészítésével, hanem új kormány alakításával, új miniszterelnökkel kell a válságot megoldani, mert Telekivel szemben egyre többen lettek bizalmatlanok. A pártban mind erősebben volt hallható az a kívánság, hogy ha nem kisgazdapárti, akkor Bethlen álljon a kormány élére, amivel Nagyatádi Szabó legbizalmasabb hívei (Dr. Barla Szabó József, Dr. Berki Gyula, Bottlik József) is egyetértettek.

78 Áttekintve és elemezve a IV. Károly távozása utáni napok történetét, megállapíthatjuk, hogy a restaurációs kísérlet leglényegesebb belpolitikai következménye a legitimisták és a szabad királyválasztók közötti hatalmi harc kiéleződése volt, ami a Teleki-kormány válságbakerülését eredményezte. Az események ilyen részletes feltárása bizonyítja, hogy a legitimisták és a szabad királyválasztók közötti hatalmi harc szoros kapcsolatban volt az ellenforradalom konszolidálásának tartalmával. A legitimisták a polgári demokratikus forradalom előtti hatalmi-politikai viszonyok restaurálására törekedtek. Velük szemben a szabad királyválasztók, az elmúlt 3 év alatt, jelentősen megváltozott gazdasági-társadalmi összefüggéseknek megfelelően alakult új hatalmi-politikai viszonyok stabilizálására törekedtek. Ez szövegeződött meg a Kisgazdapárt alapvető programjaiban is. Ebből az aspektusból vizsgálva nem a szabad királyválasztás elvéhez való ragaszkodás a lényeg, hanem a közigazgatás demokratizálásának, az általános és titkos választójog fenntartásának, a földbirtokreform sürgős végrehajtásának követelése. Ezek jelezték a Kisgazdapárt széles társadalmi bázisra támaszkodó politikai célkitűzéseit, amelyek szerintem a magyar társadalom demokratizálásának igényét is hordozták. A Kisgazdapártnak persze nem minden csoportja támogatta e törekvéseket. A Nagyatádi Szabó körül tömörülő liberális-agrárddemlokrata szárny és a hozzájuk tartozó radikális szabad királyválasztók csoportja azonban ezek realizálásáért küzdött. A sikertelen restaurációs kísérlet után úgy tűnt, elérhetik céljukat. 76 Népszava, 1921. ápr. 9. 1. 77 Pesti Napló, 1921. ápr. 9. 1. 78 Magyarország, 1921. 10., 1. és a Pesti Napló, 1921. ápr. 10, 1. 250