A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)

Sipos József: A Kisgazdapárt és a Teleki-kormány lemondása

is felvették a határozati javaslatba. Az intézőbizottságban ugyanis többségben voltak az ún. „mérsékeltek" (Tomcsányi, Ferdinándy, Gaál Gaszton, Patacsi, IklódiSzabó, Vasadi-Balogh, Őrffy, Schandl és Muszti), akik a szabad királyválasztás elve alapján állottak ugyan, de a KNEP-pel és a disszidensekkel való pártszövetség legfőbb szorgalmazói és Teleki legaktívabb támogatói voltak. Antiliberális, újkonzervatív nézeteket vallottak, többségükben az agráriusok közé tartoztak és elsősorban középbirtokos-gazdagparaszti érdekeket képviseltek. Sajtóorgánumukban, az Új Barázdában (főszerkesztő : Schandl Károly) a következőképpen értékelték a helyzetet. „A jelen pillanatban a válság magát a keresztény irányzatot fenyegeti, a királykérdés előtérbe tolásától épp azért tartottak a komoly munka hívei — írták •— mert ez a kérdés megbontja a keresztény magyarság egységét és súlyos bonyodalmakat idéz elő. A parlament egyik pártja sem bír akkora erővel, hogy a másik nélkül kormányozzon, és ezért a pártszövetségi parlamenti kormányzást feladni nem lehet. A két nagy pártnak (KNEP és Kisgazdapárt )meg kell értenie egymást s az, aki az ellentéteket szítja és élezi (ti. a radikális szabad királyválasztók), ahelyett, hogy a parlamenti munka érdekében összefogásra egyengetné az utat, rövidlátó politikát követ." követelték, hogy „a politikai helyzet orvoslása az ország gazdasági viszonyaira való tekintettel minél gyorsabban következzék be."

72 Horthy kérése, ill. ígéretei a radikális szabad királyválasztók egységét megbontotta. Amint láttuk, Kovács J. beleegyezett a királykérdés hosszútávú kikapcsolásába. Rubinek pedig hajlandónak mutatkozott Teleki elfogadására. Az intézőbizottság értekezlete után ugyanis kijelentette: „ha Teleki marad, akkor a Ház legközelebbi ülésén olyan kijelentéseket kell tennie, amelyek orvosolják Gratz Gusztáv nyilatkozatát, valamint a miniszterelnök nyilatkozatának ama részét is, amely szerint a király eltávolítása tisztán a külföldi nyomás hatása alatt történt."

73 A liberális nézeteket valló radikális szabad királyválasztók (Szijj és Dömötör) az intézőbizottságban kisebbségben voltak. így a liberális követelések — progresszív adózás, sajtószabadság, felekezeti béke — kimaradtak a határozati javaslatból. Ez feszültséget okozott a párton belül. A liberális nézeteket valló radikális szabad királyválasztók nem éltettek egyet a restaurációs kísérletben résztvevők felelősségrevonásának elhagyásával és Teleki további miniszterelnökségével sem. Ez a csoport szeretett volna Nagyatádi Szabóval ellenzékbe menni és egyesülni Rassayékkal.

74 A radikális szabad királyválasztók az intézőbizottság javaslatát nem is fogadták el. A párt esti értekezletén az alkotmányjogi kérdések sorrendjének módosítását, a sajtócenzuia megszüntetését és a királykérdés hosszútávú kikapcsolásának megváltoztatását követelték. Hencz Károly az intézőbizottság azon javaslatával szemben — hogy az alkotmányjogi kérdések közül a választói jog reformját utolsónak tárgyalják — kifejtette: „a legsürgősebb teendő az új választói jog megalkotása, mert addig, amig ez nincs meg, ki vannak téve annak, hogy esetleg házfeloszlatás esetén a régi választói törvény alapján volnának az új választások megejtendők." Sürgette, hogy a párt vegye fel követelései közé a sajtócenzura megszüntetését.

75 A királykérdés tekintetében pedig rámutatott, hogy az intézőbizottság javaslata ellentétben áll az 1920. évi I. törvénnyel, mert eszerint a királykérdésben még ez a nemzetgyűlés van hivatva dönteni, nem pedig az országgyű lés. Oly értelmű módosítást ajánlott, hogy a párt maga állapítsa meg az időpontot, amikor a királykérdés megoldása idő72 Új Barázda, 1921. ápr. 8. 1. 73 Új Barázda, 1921. ápr. 9. 1. 74 8 Óra Újság, 1921. ápr. 8. 1—3. 75 Szózat, 1921. ápr. 9. 1.