A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)

Sipos József: A Kisgazdapárt és a Teleki-kormány lemondása

Teleki részletesen számoljon be a királylátogatásról, „mert tudni akarjuk, hogy az a kormány tudomása és hozzájárulása nélkül történt." Teleki válaszában hangsúlyozta : „A jelen pillanatot nem tartom még olyan időpontnak, amelyben nyilatkozhatnám, mert még nincs befejezve az akció". Kérte a nemzetgyűlést, hogy a kormányt e munkájában támogassa, „a felelősség kérdését pedig velünk szemben csak akkor érvényesítse, ha majd beszámolhatunk arról, amit tettünk." A nemzetgyűlés ezt elfogadta.

33 A nemzetgyűlés ülése viszonylag nyugodtan zajlott le. A kritikus kül- és belpolitikai helyzetre való tekintettel a Kisgazdapárt és a Rassay-párt elhalasztotta a restaurációs kísérletben résztvevők és a kormány felelősségrevonását. Úgy látszott, a kormány helyzete megszilárdult. Az ülés után a Kisgazdapártban optimista volt a hanhangulat, úgy vélekedtek, hogy az elfogadott határozati javaslat egyelőre tisztázta a helyzetet.

34 Nagyatádi Szabó április 2-án délelőtt tanácskozott párthíveivel és elhatározták, hogy türelemmel megvárják a kormány tevékenységének eredményeit. Elvárják azonban Telekitől — mondották •— hogy a nemzetgyűlés április 5-i ülésén „olyan kijelentéseket fog tenni, amelyeket megnyugvással vehet tudomásul az ország".

35 A nemzetgyűlés állásfoglalása ellenére — miután IV. Károly nem hagyta el az országot — „Csehszlovákia és Jugoszlávia az esetet casus bellinek nyilvánította és részleges mozgósítást rendelt el. A helyzet Magyarország és a szomszédos államok között rendkívül feszültté vált és a fegyveres összeütközés veszélyével fenyegetett."

36 Erről és IV. Károly követeléséről értesülve, az antanthatalmak Párizsban ülésező képviselete, a Nagykövetek Konferenciája, Jules Cambon elnöklete alatt április 1-én ülést tartott. Cambon felolvasott egy nyilatkozatot, amely cáfolta, hogy a francia kormány támogatást ígért volna Károlynak. Kijelentette, hogy a francia kormány továbbra is kötelezőnek tartja magára nézve a Habsburgok visszatérését tiltó korábbi antant-nyilatkozatot. Elhatározták, hogy budapesti főmegbízottjuk útján tudomására hozzák a magyar kormánynak, hogy a nagyhatalmak továbbra is ragaszkodnak az 1920. február 4-i nyilatkozatukhoz.

37 Az antanthatalmak jegyzékét április 2-án nyújtották át Teleki miniszterelnöknek. Ebben ismét kijelentették, hogy a „Habsburgok visszahelyezése a békét alapjaiban rendítené meg, tehát ezt a restaurációt a szövetségesek sem el nem ismerhetik, sem pedig meg nem tűrhetik." Végezetül pedig — minden félreértést elkerülendő — leszögezték: a volt uralkodónak a magyar trónra való visszatérése „azonnal a legvégzetesebb következményekkel járna Magyarországra."

38 Az antanthatalmak jegyzékét a minisztertanács tárgyalta. Rakovszky Istvánt Szombathelyre küldték,

39 valószínűleg azért, hogy a jegyzékkel IV. Károlyt az ország elhagyására bírja. Csehszlovákia és Jugoszlávia háborúval való fenyegetése és az antanthatalmak jegyzéke ideges nyugtalanságot keltett a politikai körökben. Ezt csak fokozta az a hír, hogy IV. Károly elutazása megromlott egészségi állapota és technikai okok miatt késett. Az antanthatalmak jegyzékét kihasználva a Kisgazdapárt szabad királyválasztó többsége ismét annak sürgős felderítését kívánta, hogy kiknek volt előzetes tudomásuk IV. Károly utazásáról és kik készítették azt e/ó'.

40 Véleményüket 33 Nemzetgyűlési Napló, 1920—22. IX. köt. 149—151. 34 Népszava, 1921. ápr. 2. 3. 35 Magyarság, 1921. ápr. 3. 13. 36 Juhász, i. m. 79. 37 Karsai, i. m. 130. 38 OL. MTI Bizalmas értesítések 1314. köt. 1921. ápr. 1., a Nemzetgyűlési Napló, 1920—22. IX. köt. 160. és az 1921. IV. 6-án megjelent jelentősebb újságokban. 39 Magyarság, 1921. ápr. 3. 3. A Minisztertanácsi jegyzőkönyv hiányzik. 239