A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)

Sipos József: A Kisgazdapárt és a Teleki-kormány lemondása

natos, a párt tagjai zárt ülést kérnek, és az ehhez szükséges aláírásokat meg is szerezték. A párt nem jelölt ki szónokot és kijelentették, hogy csak akkor vesznek részt a vitában, ha a Kisgazdapártból erre okot szolgáltatnának. A KNEP felfogásával azonosították magukat a disszidens képviselők is, akik közül Pallavicini György őrgróf, Korányi Frigyes báró, Huszár Elemér, Reischl Richárd, Tarányi Ferenc és Mikovényi Jenő képviselők jelentek meg értekezleten.

27 A KNEP és a disszidensek állásfoglalásáról értesülve, (de valószínűleg Horthyék nyomására is !) a Kisgazdapárt vezetősége elhatározta, hogy a nemzetgyűlés másnapi ülésén a koalicióban lévő pártokkal egyöntetű magatartásra törekszik és e célból az ülés megkezdése előtt javaslataik szövegét közlik a többi párttal.

28 Ennek megfelelően április 1-én a nemzetgyűlés kezdete előtt pártközi értekezletet tartottak. A Kisgazdapártot Nagyatádi Szabó és Tomcsányi Vilmos Pál miniszterek, a KNEP-et Andrássy, Huszár Károly, Haller István, Windischgraetz Lajos és Rakovszky István a nemzetgyűlés elnöke, az ún. Friedrich-pártot Weisz Konrád, a Rassay-pártot Rassay, a Demokrata Pártot pedig Vázsonyi Vilmos és Ugrón Gábor képviselte. Jelen voltak még Teleki miniszterelnök és Bethlen, akik a disszidenseket is képviselték.

29 A KNEP és a disszidensek vezetői elfogadhatalannak találták Hencz indítványát, melyet pedig már Kovács J. Istvánnal, Meskóval és Dömötörrel közösen átdolgoztak. Megkezdődött az alkudozás. Több mint két órán át tartottak a megbeszélések arról, hogy mit foglaljanak a határozati javaslatba. Végül Apponyi Albert grófot és Gaál Gasztont bízták meg a deklaráció megszövegezésével, amelyet az ülésen Hencz terjesztett elő.

30 E javaslat szerint a nemzetgyűlés újból kimondta, hogy az államfői hatalom ideiglenes betöltéséről szóló „1920. évi I. te. által megállapított közjogi rendhez ragaszkodik, annak megdöntésére irányuló minden törekvés ellen a leghatározottabban felemeli tiltakozó szavát és utasítja a kormányt, hogy annak minden egyoldalú megzavarását megakadályozza."

31 A javaslat elfogadását Teleki is kérte a nemzetgyűléstől. A KNEP képviselők csendben megszavazták, hisz mint Andrássy mondotta „ez sokkal enyhébb javaslat, mint amit a radikális szabad királyválasztók először erőltetni akartak."

32 Nyilván arra célzott, hogy Hencz eredeti javaslata — szemben az elfogadottal — a restaurációs kísérlet előkészítőinek és résztvevőinek felelősségrevonását is követelte. Meskó Zoltán beterjesztette a Kisgazdapárt másik javaslatát, amely szerint a képviselőház „mély háláját, hódolatteljes, törhetetlen ragaszkodását fejezi ki Magyarország kormányzója, Nagybányai Horthy Miklós úr őfőméltósága iránt, a közelmúlt napok sorsdöntő eseményeiben tanúsított, a nemzet életbevágó érdekeit szolgáló, egyedül törvényes és alkotmányos magatartásáért." Ezt a javaslatot nem beszélték meg a pártközi konferencián. Ezért a KNEP képviselők egy része Andrássy vezetésével a szavazás előtt eltávozott a nemzetgyűlésből, az ellenzéki képviselők legitimista csoportja (az ún. Friedrich-párt) pedig tartózkodott a szavazástól. Ezzel azt a véleményüket juttatták kifejezésre, hogy a kormányzó IV. Károllyal szembeni fellépését nem tekintették törvényesnek. A javaslatot azonban a nemzetgyűlés többsége megszavazta. Ezután Ballá Aladár, a Rassay-párt egyik vezetője követelte, hogy 27 Magyarság, 1921. ápr. 1. 2. 28 Új Barázda, 1921. ápr. 1. 2. 29 Új Nemzedék, 1921. ápr. 2. 1. 30 Magyarság, 1921. ápr. 2. 2. és Budapesti Hírlap, 1921. ápr. 2, 1. 31 Nemzetgyűlési Napló, 1920—22. XI. köt. 147. 32 Magyarság, 1921. ápr. 2. 3. 238