A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)

Zombori István: Idegen népek – magyar emberek. Ács Gedeon naplójának néprajzi és földrajzi vonatkozásai

Az efféle régi szokások, melyekért a puritán gyűlölte a Karácsont, e honban soha sem divatoztak. A Karácsony helyére az itteni puritánok a Hálanapot hozták be, a zsidó sátoros ünnep utánzására. Azonban a gyűlölet már megszűnt s most évről évre mindinkább igyekeznek a jobbak azon, hogy Karácsony visszanyerje ünnepi jellemét. Némely államban a nap törvényes ünneppé is lett. (12: 41—42) (Kíváncsiság) Uticaban — nem a Catósban, hanem Katósban, mely New York államban fekszik — mindenki jobban szeret szomszéda ügyeivel törődni, mint sajátjtaival. Mindenki lesi szomszédját, mit csinál, hova jár, ki megy hozzá stb. Ha legparányibb nesz hallatszik az utcán s szomszédságban, mindenki résen áll s az ablak függönye mögül lesi mi történt. Lehet, hogy fejét ki is dugja az ablakon. Az Utica Observer szerkesztője nem tudja így van-e az másutt is, de azt igen, hogy Uticaban egy légy sem röppenhet be bárki házába, hogy azt valamennyi szomszéd asszony, és-még a férfi szomszédok nagy része is észre ne venné. Minap azonban néhányan megjárták — s lehet, tanultak is rajta. A város egy részében lakik egy csinos özvegy asszony, ki — szerencsétlenségére — nem áll szomszédnéi kegyében. Mostanában házánál beteg lévén egy orvos gyakran benézett hozzá, s mivel az özvegy kaVidéki jelenet (USA) 7:160 (Country sketch USA; 7:160. púja előtt nem volt ágas, lovát egy szomszédház előtti ághoz szokta kötni. De az ágas tulajdonosa ettől jövőre eltiltotta. Midőn Aesculap látogatóba jött ismét, kérdezte az özvegyet, ki épen ablakánál állt, hova kösse lovát, „Ott hagyhatja ön bátran — felele a nő hangosan, úgy hogy szomszédnéi is hallhatták — ne féljen, majd ügyelnek rá a szomszédok! szemöket sem veszik-le róla." (7: 256) Erről eszünkbe jut — mond erre egy más vidéki szerkesztő — mi történt egyszer rajtunk egy helységben — nevezzük a helységet Kandifalvának! — Ott jártunk egyszer. Csupán átlovagoltunk a falun — ismét ott jártunk tizenegy év múlva, csak átlovagoltunk a falun ismét. Két fickó állt az utcán s hallottuk midőn egyik így szólt a másiknak: „Jancsi! nézd csak! ezúttal kék sudarat font ostorára!" (7: 256—257) 227