A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)
Téglásy Imre: A hungarus-tudat kifejeződése Fiala Jakab „Szegedies” című epüllionjában
Egyik rendtársa három komikus darabjának kéziratát látta még a szerző halála után Breznóbányán. Ezeket a műveket még Vácott írta Fiala 10 . Később azonban mindennek nyoma veszett és csak egy alapos csehszlovákiai levéltári kutatás kecsegtethetne ezek valamelyikének megtalálásával. Fiala munkáiról legutóbb Almási Gyula kéziratos doktori disszertációja tudósított. Eszerint Fiala munkáinak kiadását Koháry halálán kívül „egyéb körülmények is" megakadályozták. Hogy melyek voltak ezek, arról nem ír. Kácsor Keresztély, akire Almási hivatkozik, a nyomdakész kézirat sorsáról csak annyit tudott mondani, hogy „valaki bizonyára elcsente s mindmáig lappang valahol." 12 Meglátása első felét illetően kétségeink vannak, mivel senkinek sem fűződhetett érdeke ehhez, a másik felét illetően igaza van. A Magyar Országos Levéltárban végzett kutatómunka során mindenesetre arra már fény derült, hogy Fiala összegyűjtött művei a Koháry István-felé levéltári anyagban nem maradtak fenn. Nem tudtak Fiala-kéziratról a budapesti Piarista Levéltárban sem (ennek ellenére itt még alaposabban körül kellene nézni), nem tartanak számon Fiala-művet a Besztercebányai Állami Levéltárban sem [Statny Okresny Archiv v Banskej Bystrici]. Fiala egyetlen ismert műve a dolgozatunk tárgyát képező Szegedis. A négy könyvre tagolt, 1197 sorból álló „eposzocska" 1735-ben, szerzőjének halála után két évvel került kiadásra Budán, Fiala egykori rendtársa, Demény László 13 „Ars orandi" című szónoklattani műve függelékeként. A kiadványt nyomdába adó s azt Koháry Andrásnak ajánló Ernestus a Beer (Béri Ernő) 1 * valószínűleg német származású volt, szegedi diákként juthatott a mű kéziratához. Ő ugyan nem nevezi meg ajánlásában az Ars orandihoz függelékként csatolt Szegedis szerzőjét, de Kácsor már említett rendtörténetéből tudjuk, hogy Fiala megírta Szeged város mitikus történetét s ez Budán meg is jelent egy szegedi retorikahallgató költségén 1735-ben. 15 Ennek alapján kétségtelen ténynek tekinthető Fiala szerzősége. A továbbiakban saját magunk által fordított szövegrészletekkel illusztrálva ismertetjük a Szegedis tartalmát. A műnek néhány soros részletét korábban Bedé Anna már magyarra fordította. A teljes műfordítás elkészülte esetén a mi munkánk a szegedi Somogyi-könyvtár kiadványaként jelenik majd meg. SZEGEDIS I. ének A költő nehéz szellemi munkától fáradtan sétára indul a szegedi határban lévő Öthalom 16 felé. Útközben találkozik egy vénséges vén öregemberrel: actionem etiam Cabbalisticam eleganti adeo stylo elucubratam produxit, ut raro illó artificio omnes quorum notitiam subiit, in stuporem et admirationem aequorum notitiam subiit, in stuporem et ädmirationem eduxerit magnumque sibi laudem et commendationem comparavit..." (Piarista Gimnázium, Suffragia Nostrorum, Fo-19. Nr. 6.) 10 Kácsor Keresztély, Virorum doctrina illustrium. (Kézirat. Piarista Gimnázium és Levéltár For. 0-5. Nr. 2.) 11 Almási: i. m. 103. 13 Demény László Fialával együtt tanított Szegeden. Szónoklattana példamondatait Szeged történetéből meríti. 14 Egyik elégiája fennmaradt Halápy Konstantin, Epigrammatum, Aenigmatum ac Tumulorum libri, Tyrnaviae, 1745. című művének VII. könyvében. 15 Uo. 18 A Szegedtől északnyugatra lévő Öthalomról van szó, ahonnét többször kerültek elő régészeti leletek. Ma már szinte teljesen észrevehetetlen, mivel az 1879-es árvíz után jórészt ennek földanyagát használták a várost átölelő körgát kiépítésére, megerősítésére. Néprajzi vonatkozásaihoz: 197
