A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)

Juhász Antal: A szegedi közlegelő bérbeadásának kezdetei

A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1978-79/1 A SZEGEDI KÖZLEGELŐ BÉRBEADÁSÁNAK KEZDETEI (Városi haszonbérletek 1852-1884 között) JUHÁSZ ANTAL (Szeged, Móra Ferenc Múzeum) Szegeden a XVIII. század eleje táján más alföldi városokhoz hasonlóan kialakult a határ sajátos, övezetes használata. A város körül — néhány feketeföldi szőlőhegy mellett — a közös tulajdonban levő belső legelő vagy nyomás terült el, ezen kívül voltak az alsó- és felsővárosi feketeföldi szántók, majd az egyéni tulajdonba adott kaszálók. A határ külső, közös tulajdonban és használatban levő övezete homokos legelő volt: az alsóvárosi és a felsővárosi puszta. Egy korábbi tanulmányunkban kimutattuk, hogy a szegedi szállások a XVIII. század elejétől végérvényesen egyéni birtoklású kaszálóövezetben települtek, ahol az 1840-es évekre egy kiépült, néhol a későbbi településsűrűséget megközelítő szállásrendszer (tanyarendszer) bontakozott ki.

1 A XVIII. század közepe táján állandósult külső legelőből a Város egy évszázadon át csak két földdarabot hasított ki : Ásotthalmon kb. 900 holdat a „város kaszálójá"-nak és a szabadkai határszélen Átokházát tanyaföldnek. Ez utóbbi parcellázás számításunk szerint az 1800-as évek legelején történt és a Város tanácsát az a szándék vezette, hogy „a szabadkaiaknak a szegedi határba való becsapásait megakadályozza..."

2 A Városnak a Giba Antal fölmérése nyomán készült birtokkönyv szerint az 1840-es évek első felében — a belső legelőket nem számítva — 68 615 hold közlegelője volt.

3 1850-ben az adómentes szikeseket, vizenyős, kakás területeket és az erdőket külön föltüntető kimutatás készült Szeged határáról, mely szerint a pusztai legelő 62 905 hold 31 négyszögölre rúgott.

4 A Városnak a közlegelő használatából igen csekély jövedelme származott. Reizner János kutatásaiból tudjuk: a választott község csak 1835-ben rendelte el, hogy a juhok után legelődíjat szedjenek.

5 1846-ban Petrovits István, a Város szenátora figyelmet érdemlő tervet nyújtott be a tanácshoz a szegedi közlegelő hasznosításáról.

6 A határban négy szerződéses telep létesítését javasolta, egyenként 6—6000 hold, összesen 24 000 hold legelőföld kihasítása révén. Petrovitsot az okszerű gazdálkodás kiterjesztése, a földek jobb hasznosításának a szándéka vezette, ám indítványát a polgárság közös tulajdonához és 1 Juhász A., (1975) 306—308. — A szegedi övezetes határhasználat kialakulásának idejét nem ismerjük, ezért fenti megállapításunk következtetéseken alapszik. 2 Átokháza településtörténetét 1. Juhász A., (1974) 83—89. Az átokházi örökföldek kiosztásának idejét eddig sajnos nem sikerült megállapítanunk, következtetésünk kartográfiai forrásokon alapul. Átokháza elnevezéséről Ferenczi J., Szegedi helynevek. Magyar Nyelvőr 1973. 95. 3 Csongrád megyei Levéltár (a továbbiakban CsmL), Szeged város földbírói hivatalának iratai 1840—1848—1865. Birtokkönyvek 1. Közföldek és utak sz. kir. Szeged városa határában ahogy a szakaszokon találtatnak. 4 CsmL, Jegyzéke Sz. kir. Szeged város határa egész kiterjedésének, Szegeden, Február 24. 850. Maróthy Mátyás főmérnök. 1 hold = 1200 négyszögöl 5 Reizner J., (1900) 343. 6 Petrovics javaslatát, valamint Kolb Ádám és Korda János vitairatát részletesen ismerteti Bálint S., (1934). 19