A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)
Börcsök Vince: Adatok a pálinkafőzés és fogyasztás hagyományaihoz Szegeden és környékén
öltözködésükön. 27 A második világháború alatt, egy tanyai fiatal, egyik városszéli magánkereskedőnek szállította a feketén főzött pálinkát, aki kimérte, elpoharazta. A pénzügyőrök leleplezték, és méltányos eljárást helyeztek kilátásba, ha a szállítót kezükre juttatja. Az meg is jelent a szokott időben a pálinkával. A pénzügyőrök kikísérték a tanyájukba, ahol az apa fogadta őket. Azzal védekezett, hogy a fiú még nincs 18 éves, a szülei tudta és beleegyezése nélkül foglalkozott pálinkafőzéssel és eladásával, így az eljárást meg kellett szüntetni. Ha megbüntették a fekete pálinkafőzőt, kifizette a büntetést és tovább folytatta a főzést. Részben népünk élelmessége, találékonysága, gyakran szociális helyzete magyarázza, hogy elég gyakori az illegális főzés. Más esetben előre nem várt, hirtelen jött kiadás indokolja szerintük a szabálysértést. „Möghät a kislányom. Szőttem egy kis barackot. Főrottyantottam és möglött a temetkezési kőtség." A pálinkák értékelése A pálinkák királya barackból készül. Halványan az ananász kellemes aromája uralja. Kevés készül belőle, mert a barackot exportálják, és korlátlan felvevő piaca van. A szilvórium szilvából készül. A meggyórium, meggypálinka ritkaságszámba megy. Epörpálinka nem rangos ital, mégis kuriózum, nyersanyaga fontos és olcsó állati takarmány. Vegyesgyümölcspálinka, nyári érésű gyümölcsök cefréjéből készül. A répapálinka átható illata miatt, nem kedvelt. Rozspálinka alig ismert napjainkban, mert újabban nem készítik. Kukoricapálinkának csak az emlékét őrzik, subapálinka spirituszból készült. Kiadós, olcsó és hitvány ital. Zsidópálinkát a spiritusszal dúsított cefréből csinálták. A szegedi kocsmákban mértek borovicska-pálinkát is. 28 Legelterjedtebb a törkölypálinka volt és ma is az. A FOGYASZTÁS Elsősorban a férfiak itala. Szegeden és attól délre elterülő vegyes (szerb és magyar) lakosságú falvakban a szerbek a nap bármelyik szakában szívesen itták. Eztnemcsak tapasztalatból tudjuk. A szerb bérlők által üzemeltetett pálinkás kocsmák nagy száma is ezt igazolja. A magyar lakosság reggelente éhomra élte a pálinkát. Télen, hidegben naponta, a jó idő beálltával bizonyos alkalmakkor fogyasztották. A parasztemberek kulacsból vagy butellából ittak. Nyugodtan ittak egymás után, mert a pálinka dezinficiál, fertőtlenít. Ha nadrágos, azaz városi, úri embert kínáltak meg, pohárba töltötték az italt. A pálinkás poharak 2 centiliter nagyságúak. Koccintáskor egymás tekintetét keresve: Aggy Isten egészségünkre! köszöntést mondják. Olykor, főleg tanyán rigmus is elhangzik. Békesség e háznak, s benne minden lakójának! Ha butellából vagy üvegből kínálnak, akkor a pálinkás edényt a gazda felé tartva kissé megemelve mondják a szokásos köszöntést, azután isznak. Alsótanyán volt imakönyv alakú butella, az oldalán feszülettel. Ivás előtt meg kellett csókolni, mert a kínáló jó néven vette, és így máskor is szívesen nyújtotta a pálinkás butelláját. A mértéktelen fogyasztás lerészegít. Inkább a férfiak rúgnak be. Asszonyoknál ritkán fordul elő. Népünk hite szerint a pálinkától berúgott ember szájába tejet öntenek, ami a szeszt felhígítja, ha rágyújt, meggyullad benne a pálinka. Ha nincs kéz27 Zám T., 1974. 57; Szabó L, 1960. 139. 28 Bálint S., i. m. 188. 105
