Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)

A magyarszabók céhzászlója (MFM) A német és szerb nemzetiségű szabók elsősorban természetesen fajtájukbelieknek, azok öltözködési hagyományai és igényei szerint dolgoztak. Hamarosan ki is alakult a magyarszabók, némötszabók, rác-szabók szakmai elkülönülése, ami azután szervezeti különálláshoz vezetett. Először a rácszabók válnak ki és már 1725-ben külön céhben tömörülnek, amely a szerb paplanosokat, szűrszabókat is magábanfoglalja. A viszálykodások hátterét Reizner János világítja meg

5

. A szerbek azt kívánták, hogy bizonyos tisztségeket belőlük való iparosokkal töltsenek be. A tanács sok zaklatás után végül elrendelte, hogy minden harmadik évben a céhmestert a szerbek közül válasszák és a céhjövedelem harmada a szerb templomot illesse. Amikor azonban 1725-ben a szerbekre került volna sor, a szabók ismét magyar céhmestert választottak. Erre a kiválás megtörtént, de a villongások a két céh között továbbra is napirenden voltak. Végül a tanács 100 arany bírsággal fenyegette a céh ama tagjait, akik csúfolódást és verekedést kezdeményeztek. A rácszabók céhe nyilvánvalóan a helybeli és környéken élő szerb lakosság szükségleteit elégítette ki. Egyébként voltak magyar tagjai is. Lehetséges, hogy céhlevelet is szerzett, mert céhzászlaja a szerb templomban sokáig megmaradt. Mindenesetre azonban a XVIII. század végén elenyészett. A németszabók kiválására 1743-ban került sor. Itt is az volt a helyzet, hogy tagjai csak eleinte voltak német származásúak, később azonban a magyarok kerültek túlsúlyba. A céh eleinte a bevándorolt német lakosságnak, majd azonban a polgár4 Vásári Laistrom, az az Laistroma az Böcsületes Nemes Szabó Czéhben Levő Mester Uraiméknak mely Szerzeteit és újabban Írattatott az 1733. Esztendőben. Somogyi Könyvtár 295. sz. kézirat. 5 Reizner III, 465. 383