Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)

BOLTOK A XIX. század végén az Aranyoroszlán helyén nyílt meg az öregek emlékezetében máig élő Kecske-trafik. Az elnevezés öngúny szülötte. Ismeretes, hogy a szabókat máig kecske csipkelődő névvel is szokták illetni. Nos, a trafik gazdája, Mihályffy László eredetileg szabómester volt. Megfordult ebben a boltban toronyalji uraktól vízenjárókig és kétkezi munkásokig jóformán mindenki. A Kecske mindig tudott újsággal, pletykával szolgálni vevőinek, akik szinte vendégszámba mentek nála. Festett cégére egy szivarozó kecske volt. A Szegedi Napló közkedvelt századelej i vasárnapi élclap-mellékletének, a Hüvelyk Matyinak egyik állandó alakja volt a boltja ajtajában álló Mihályffy, aki A Kecske szaval rovatban mondotta el a városi közélet furcsaságairól a maga szókimondó véleményét. Beleszólt, szegedi tájszóval belekotyélt mindenbe. Alakját egyébként rokona, Tömörkény mintázta meg. Miként a fogadókat, a boltok elnevezését is cégérük tette fölismerhetővé. A boltcégérek között legrégibb volt a Budai országúton, vagyis a mai Kossuth Lajos sugárúton a Három kereskedőhöz címzett vegyeskereskedés. Cégtábláján magyar, német és török kereskedők voltak ábrázolva, amint egymással cukor, kávé és törökpipa fölött alkudoztak.

12 A Szentháromság utcai, A kengyelfutóhoz címzett szatócsbolt cégtáblája egy kengyelfutót ábrázolt szűk trikóban, kezében lovaglóvesszővel, utcagyerekektől kísérve. Nagy Ferenc szegedi festő műve volt. Szintén ő festette A polgárhoz címzett fűszerkereskedés cégtábláját, amely egy rókusi disznóvágót ábrázolt a régi lovas polgárőrség díszruhájában. Vitkovszky Lőrinc rajztanár festette az Oskola utcai Egressy-házban levő, Zum Soldaten pálinkamérés cégtábláját: negyvenhatos bakát ábrázol csákósan, fehér Waífenrockban és fehér vállszíjon lógó panganéttal. Máshol már bővebben említettük azt a hármas tagozatú tilalomtáblát, amelyet Joó Ferenc, Dankó Pista ipa festett a régi szegedi hajóhídnál. Mesterembereknek is megvolt a jellegzetes cégérük: a csizmadiák műhelyük elé csizmát akasztottak ki. Tömörkény is megjeleníti Csűri Mihály csizmadiamester cégérét : „Két oroszlán igyekszik példátlan méreggel azon, hogy széttépjék a kezük ügyében levő csizmát, de nem bírják széttépni. Mihály tehát a piktorral azt is irattá az oroszlánok hiábavaló munkája alá: a löhetetlenséghez."

13 A lakatosok bejáratánál vasból kovácsolt hatalmas kulcs, esetleg griffmadár, a pékek bejáratánál oroszlán, a fűszereseknél pedig tojáson lépkedő kakas függött. A kovácsok címere lófej, szájában patkóval. 12 Beck P., Régi szegedi cégérekről. SzN. 1905, 266. sz. 13 Tömörkény L, Föltetszik a hajnal. 171. 95