Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)

TALICSKÁSOK A híres, szegedi különlegességnek számító talicskakészítő, talicskás mesterségről való első bővebb adataink a múlt század hatvanas éveiben tűnnek föl. Nyilvánvaló azonban, hogy a talicska szegedi múltja sokkal régebbi időkbe nyúlik vissza, hiszen a szakadatlanul ismétlődő árvízveszedelmek, továbbá népünk ősi kertészkedő hagyományai korán szükségessé tehették a használatát, a lápon való faeresztés pedig a készítését. A tudtunkra legrégibb, 1725-ből való adat szerint a talicska ára 1 forint volt, de egy másik, ugyanebből az évből származó följegyzés szerint a sörházhoz rendelt 20 talicskáért csak 10 forintot fizettek.

1 A talicska szó előfordul különben a boszorkánypörökben is : azfatens talicskára tétetvén az vén asszonyt, oda vitette Károlyi Pélához.

2 A már többször emlegetett 1813. évi Árszabás a kerékgyártóknál emlegeti a talicskát: talyitska kerék 30 kr. Egy kő, Só hordó vas alá való duppla küllőjű talyitska 2 fi, detto közönséges 1 fl30 kr. Sajátságos azonban, hogy a szegedi kerékgyártó céh fennmaradt irataiban a talicskával nem találkozunk. E jelenség magyarázatára alább még visszatérünk. A talicska tréfás neve Tömörkény hallomása szerint egykerekű hintó, napjainkban háztáji kocsi. Több szegedi népnyelvi szólásban is előfordul. Aki szerencsésen túljutott valamin, az átesött rajta, mint dorozsmai embör a taicskán. Kovács János jelentését nem közli ennek a szólásnak : t'émpóz, mint katona a taicskába? Tápai gyerekek így fogadkoznak, hogy igazat mondottak : apám, anyám haljon mög, tüzes taicskába vessenek! Szintén Tápén a kislányokkal játszó fiút így ijesztgetik : ne játsszál a lányokkal, mert tüzes taicskába vetnek! Tréfás kérdés: nálatok hogy híjják a taicskát? Helyes felelet : nálunk nem híjják, hanem tolják. A talicska — mint tréfásan emlegetik — ezt nyikorogja: fiúrú fiúra. A leghíresebb szegedi talicskások Alsóvároson dolgoztak, ami nem véletlen, hiszen a kertészkedés régebben itt virágzott leginkább. A múlt század derekától kezdve főleg a Dobó-,* Vecsörnyés-, Vőneki-családok nemzedékeken át foglalkoztak a mesterséggel. Ezek az ősi talicskás nemzetségek azóta vagy kihaltak, vagy másba fogtak. Az utolsó hírmondó, Vőneki Szilveszter az elmúlt évtizedben halt meg. Szépapja is talicskás volt. Adataink túlnyomó része tőle származik. A szegedi talicskás mesterség máig megmaradt képesítéshez nem kötött háziiparnak, mint a fahajó, paprika, tarhonya készítése. Ezzel szemben más közeli városokban, így Szentesen, Csongrádon, Makón és bizonyára még egyéb helyeken is, bogná1 Reizner III, 486, 506. 2 Reizner IV, 499. 3 Kovács 478. 4 Dobó alsóvárosi talicskásról, akinek bűbájos híre volt: Ethn 1930, 49. 71