Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)
KOVÁCSOK, BOGNÁROK E mesterségek nyilvánvalóan a legősibb szegedi iparágak közé tartoztak, hosszú időkön át közös céhük volt. II. Ulászló ekhós szekereit 1495-ben szegedi mesterek újították meg. A céh állandó virágzását a vásározás, szekerezés mindenkori szegedi fejlettsége magyarázza. A hódoltság után a közös céh Petriczky János, Hoffner Mátyás és Bernbauer János mesterek buzgóságából 1724-ben született újjá, szabadalmi levelét III. Károly hagyta jóvá. Védőszentje Szent Leó püspök. Nyilván még a hódoltság idején cigánykovácsok is szivárogtak a városba. Az újjászülető céh érdekében a Tanács úgy intézkedik, 1 hogy azok csizmákat patkoljanak, szántóvasakat élesítsenek; vasvillaágat forrasszanak, egy egész vasvillát csináljanak; szántóvasra két máriásig vasat verhessenek; nádvágó kaszát csináljanak, sarlókat forrasszanak; iszkábákat verhessenek, szőlőmetsző kést csináljanak. — Itt mindjárt megjegyezzük, hogy az iszkábás és horogverő szegedi cigányok szakmai jóhírnevét Tömörkény is megörökítette. Az új céhlevél előírja 2 a tagok kötelességeit. Kimondja: ,,ha valaki a mi kováts vagy bognári czéhünkbe vétetetni vagy bé állani, és mesteré lenni kívánkozna, ez tartozni fog magát előbb nemes szabad királyi Szeged várossának fő bírájánál és a tekintetes nemes tanátsnál bejelenteni honnét jön? és született légyen? azután pedig, czéh mesterünknél bötsületes születésérüí és tanulásárul való leveleket a b. czéhnek előmutatni s könyörögni, annak utánna, ha ezeket a b. czéh helyesnek találandja köteles lészen a ládában egy tallért fizetni, ahol tudakoztatni fog mes térségit mikép tanulta légyen és remekét tsinálni, valamint tehát egyéb mesterségeknél is szokás, úgy nékie a remek készítésre egy esztendő s egy nap hagyattasson 's meg engedtessen, hogy szokás szerént egy mester ebédet tehetségéhez képpest gazdálkodva az egész czéhnek adhasson és annál a fő bíró urat két tanátsbéli urakkal vendégelhesse. Remekmunkául tartozik egy fél alsó kocsit saját új vasával, valamint más városokban szokás, készíteni, és egy fiatal lovat mely nékie eleiben állíttatik négy új vasakkal, minden hiba nélkül meg patkolni. A bognárremek: egy hintó kotsinak négy kerekei és két állási, amint az országban szokásban vágynak, minden hiba nélkül. Kötelesek legyenek a nemes szabad királyi Szeged várossában találkozó magyar, németh és dalmata kováts és bognárok a mi szegedi czéhünknél illendően magukat beiktatatni, s ha az öreg elhal, a jövendőbéli iffiak is magukat béiratatni tartozzanak, ami illeti czéhünken kívül való a helységekben lakos mestereket, ha ezek közül valamelyiknek kedve tartaná minálunk magát letenni, annak bevételire hatalma legyen a bötsületes czéhnek. Meg ne engedtessen a mi czéhünken kívül valóknak szántó vasat, feiszét, iópatkót, patkó szegeket és egyébb munkákat, amelyek kovátsot illetik, szinte akkép bognár munkákat, mind kerekeket s több efféléket árulni — ami pedig nemes szab. kir. Szeged várossán kívül kováts és bognár munkákban templom napi butsukra vagy heti vásárokra áruitatás végett hozattatik, azokat a czéh mester a betekintő mesterével meg fogja vizsgálni és azoknak érdemét meg esmérni, azon esetben pedig amidőn azok iránt némely hibák tapasztaltatnának, a munkát betekintő mestereknek ítéletük szerént a szegények között elosztassanak. 1 Reizner IV, 364. 2 Reizner IV, 366. 4 A Móra Ferenc Múzeum Évk. 77. II. 49