Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)

varrott bőr, amely 1,2, esetleg 4 darabból áll. Végül a vállbur, amelynek elejétfélvállbűr, hátulját pedig egészvállbűr szakmai névvel szokás illetni. Elől ugyanis a felöltés, viselet végett természetesen el kell válnia egymástól. A vállbőrt még a nyaktódás egészíti ki. A szűcs a bőr összeválogatása után elvégzi rajtuk a szükséges kiegészítéseket. Ennek pőszölés а neve. A juhbőr lábközi része ugyanis szőrtelen. Az ilyen csupasz résznek mái a szakmai neve. A málas helyekre a pőszlőcérna segítségével pőszlék néven emlegetett szőrös bőrdarabokat szoktak toldalékul varrni. Ez azonban alig vehető észre. Az összevarrásra kerülő bőrdarabokat a tőrökvas segítségével egyenesre illetőleg megfelelő alakúra szaggatják. Ezután következik az állítás, vagyis a leendő suba két oldalbőrének összevarrása az elejével és hátuljával éspedig az irha, vóc alkalmazásával. Az irha olyan birkabőr, amelyről a szőrt gondosan letisztították. Újabban bléz néven is emlegetik. Ebből készül a vóc : fehér vagy piros irhából szabott keskeny bőrszalag, amely a kiszabott subabőrök összefogására szolgál. A két összetartozandó bőr közé illesztik és úgy varrják, vócolják vele Össze a bőröket. A vóc, olykor vócirha tehát a varrást erősíti, de díszít is egyúttal. így érthető az állításcifra elnevezése is. A varrás egyébként mindig a vállnál kezdődött. Úgy haladtak vele lefelé. A részeket itt természetesen kiegyenesítik, hogy majd ráncot ne vessenek, majd összeillesztik, cérnával összehúzzák. Ennek csaptatás a neve. Itt említjük meg, hogy a pántlikavarrás apró, elhasznált bőröknek ráérő időben szalaggá varrása. Ebből beszegés, díszítés készül. Ezután a nyakvétel vagyis a subanyak kiszabása következik. Ennek eltalálásától függ a suba tartása, szép állása. Most a kerekítés, aljakerekítés kerül sorra, vagyis a suba aljának körülvágása. A suba széleinek beszegésére szolgáló irhaszalagnak szegőirha a szakmai neve. Hátra van még a subagallér felvarrása. Ez rendesen erdélyi fekete bárány bőréből került ki. Előbb azonban a suba nyakára a most itt stafir néven emlegetett birkalábat varrják, stafirozzák, hogy a hozzávarrott gallér annál tetszetősebben álljon. A gallér alá erősített és a subanyak összekapcsolására szolgáló szíjnak subaszíj a neve. Olykor szűcsgomb is került a subára, amely szükség szerint a suba elejének összegombolására szolgált. A díszítéseket kékítobe mártott pulyka-vagy libatollal szokták előírni. A szegedi cifra, Pásztor Ferencnél virág, jellegzetessége a tömörség, színharmónia, szimmetrikus elhelyezés. Varráshoz a beliner néven emlegetett vastag, sodrott, több színben kapható gyapjúfonál használatos. A gömbölyű varrásnak agyonvarrás a szakmai neve. A varrás közben is szokott még a szűcs rögtönözni, az előírt mustrán változtatni. Ezért mondogatták, hogy a virág a térgyön nyőtt ki, azaz munka közben nyerte végső formáját. A subán való elhelyezése szerint volt aljcifra, Pásztor Ferenc szerint gombházvirág, továbbá eleje-, sarok-, ódal-, derék-, váll-, hátulja-, gombcifra, Pásztor Ferenc mintakönyvében: elejevirág, ódalvirág, vállvirág, hátuljavirág. A vállrahímzett nagy színes díszítésnek más neve tányércifra, tányérvirág. Díszítő elemek : ág, bajusz, bimbó galambkosár, halló, éspedig dupla-, egész-, félhálló, koszorú, kutyatök, levél, magyarkorona, так, Pásztor Ferenc mintakönyvében mákvirág, pötty, rozmaring, görberozmaring, rúzsa, éspedig csillagrúzsa, srófosrúzsa 'székfűvirágszerű dísz,' rúzsaföl 'rózsaszerű bőrapplikáció', sasköröm, szögfű, tőgyfalevél 'tölgyfalevél alakú bőrdíszítés, amelyet a subára irház, vagyis applikál a szűcs', tulipán, vízfolyás. A levelezés, vagyis a levéldíszek kivarrása zöld vagy fekete fonállal történt. A fűrészfog alakú, díszítő jellegű öltés fogasolás néven ismeretes. A szintén díszítésre szolgáló, zöld színű bőrnek cirom a neve. A bőrt a szűcs ecetben áztatott vörösréz porával festi zöldre. Az egyenes irányban, de cikcakkosan haladó, irhával való kivarrást kutya364