Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)

SZŰCSÖK A mesterség évszázadokon át a legnépesebb és legtekintélyesebb szegedi iparágak közé tartozott. Már a XV. századi oklevelekben előfordul a Szűcs név, amely ebben az időben nyilvánvalóan még foglalkozást és családnevet jelent egyszerre. Egyiküknek sarjadéka, nevezetesen Dömötör szegedi szűcsmesternek Máté fia 1465ben már a krakkai egyetemen tanult, amiből a céh virágzó jólétére bizton következtethetünk. Említésre érdemes az is, hogy a gyermek Domonkos, Szűcs Imre fia Kapisztrán János újlaki sírjánál 1460 táján meggyógyul. Az 1522. évi egyházi tizedlajstromban 131 juhos gazdával találkozunk. A magyar Ihász, Johos mellett előforduló Bács és Csobán családnevek a szegedi juhászat balkáni, illetőleg erdélyi kapcsolataira mutatnak, amelyek révén a szegedi szűcsök nyersanyag szükségleteiket is pótolják. Egyébként a jegyzékben a Szűcs név — Pellifex alakban is — 25-ször fordul elő. A foglalkozást jelölő családnevek közül ezt csak a Szabó és Varga múlja fölül. A szegedi középkorból ismeretes, hogy János szegedi szűcsmester Ulászló királynak két subáját sabelli (coboly?) prémekkel hozta rendbe.

1 Ehhez tudnunk kell, hogy a régebbi évszázadokban a subaviselet az egész magyar társadalomra, tehát a főrangúakra is jellemző volt. Mátyás király, majd II. Ulászló díszes subával tisztelték meg előkelő híveiket. Ez az uralkodói jóindulat jele volt. Úgy osztogatták a subákat, mint később a török szultán a kaftánokat. A suba egykorú olasz forrásokban különben turca néven szerepel. Ezzel a szóval — mint más esetekben is — a magyar viseletnek a számukra idegen, exotikus, keleties sajátosságát akarták megörökíteni. Estei Ippolit számadáskönyvében ez is olvasható : suba all' ungarescha.

2 Sajnos, Szeged középkori oklevelei az idők folyamán nagyrészt megsemmisültek. így a szűcs céh egykorú virágzásáról sincsenek írásbeli adataink. Az előbb mondottak alapján azonban elképzelhetetlen, hogy a szegedi szűcsöknek önálló céhük ne lett volna. Ismerve a törökök birkahús kedvelését, ami a magyar juhászat balkáni kapcsolatainak erősödésével is együtt járt, a szegedi juhászat és vele szoros összefüggésben álló, tőle függő szűcsipar a hódoltság korában is virágozott. Erről azonban szintén csak szórványos adataink vannak. Ez a másfél század a viseleti kultúrára föltétlenül konzerváló hatással volt és így a helyi ízléshagyomány ereje a szűcsmunkánál, szűcs kezéből kikerülő ruházatnál is érvényesült. Biztos adataink szerint a céh a XVIII. század elején újjászületett. Pecsétjük 1722bol ránk maradt, szövege: SIGILL CAETUS PELLIONUM SZEGEDIENSE. A pe1 Hilf 12. a Balogh Jolán, Mátyás-kori, illetőleg késő középkori hagyományok továbbélése műveltségünkben. Ethnographia 1948. 348