Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)
A jegyzőkönyvben természetesen nemsokára föltűnnek a törzsökös szegedi polgárságból származó inasok is, akiket egyébként a céh keményen nevel a becsületességre, szakmai tudásra. Ennek érdekében még a korbácsbüntetéstől sem riad vissza. A bevándoroltak is szegedi családokba házasodva, polgárjogot szereznek. A céhtagok névsorából kitűnik, hogy a mesterség hosszú nemzedékeken át öröklődik egyes családokban. Az említetteken kívül jeles mesterek kerülnek ki a Szekerke, Szilber, Zvér, Ónozó, Herke, Skultéty, Kálmán famíliákból. Ivadékaik később a Város kormányzásában, művelt társadalmában is jeleskednek. így a Szilber család országgyűlési követet, a Skultétyak tisztviselőket, a Kálmán-család későbbi sarja a híres folklorista, Kálmány Lajos. A szegedi magyarvarga, másként magyartímár céh virágzását, tekintélyét az is mutatja, hogy 1774—1822 között a következő városok szakmatársai tartoznak a szegedi anyacéhhez: Arad, Gyula, Hódmezővásárhely, Kiskundorozsma, Kiskunfélegyháza, Kiskunmajsa, Kunszentmárton, Magyarkanizsa, Makó, Mezőtúr, Nagykikinda, Nagyszentmiklós, Szarvas, Szentes, Temesvár, Zenta. A céh alakuló ülésén, 1774 június 7-én megjelentek a rokoncéhek: a csizmadiák, szűcsök, szíjjártók képviselői is. Matusz Sámuel lett a céhmester, Kolacsánszky János az atyamester, nótárius Gombos Imre, szolgálómester pedig Bali Antal. Itt állapították meg a céh alapszabályait is. Eszerint a vargalegényeknek újévtől másik újévig kellett szolgálniok. Évi bérük 10 rhénesforint. A legénynek joga volt minden bőrkészítésben egy maga pénzén vett marhabőrt és egy borjúbőrt mesterének szerszámával feldolgozni. Nem volt joga azonban az ökör-, bika-, ló- és csikóbőr kikészítéséhez. A tulajdonában levő bőrt csak akkor vághatta föl bocskornak, ha gazdája nem vásárolta meg tőle. Ha a gazda megvette, a bocskorkészítésért 1 forintot tartozott a legénynek fizetni. A legénynek minden harmadik szombaton volt csak szabad bőrt vásárolnia és mesterével megosztania. Az évi bér fejében a legény mindennap tartozott 4 pár sarut vagy ugyanannyi bakancsot szabott bőrből és összevarrott szárból elkészíteni, megvarrni, továbbá 10 pár bőrkapcát varrott szárból készíteni. A legény kötelessége volt még a belúgozott bőröket napjában egyszer megforgatni. A legényeknek a céhládában külön kasszájuk és perselyük volt munkanélküli vagy betegeskedő társaik számára. Az önsegélyezésnek ezt a módját a hetipénz befizetésével biztosították. A céhremek egy pár saru, bakancs, bőrkapca feldolgozásából, illetőleg elkészítéséből állott. Remekhiba volt, ha valaki nem remekbőrt használt a munkájához. 1818-ban Nagy Ferenc szenátor, céhkomisszárius javaslatára elhatározza a céh, hogy minden remekelt új mester köteles a városi ispita számára 7 forintot felajánlani. 1855-ben Külös Ferenc remekül a következőket készíti : 1 ökörbőrt felit sárgán, felit plang feketére. 2. Két Tehénbőrt Feketére, egyiket Fényesen, másikat halzsiros. 3. Egy lóbőrt, Feketére, Fényes. 4. Két Bornyúbőrt egyiket Fekete másikat Vixra. 5. Két Jubőrt Sárgán Szattyánnak. 3 A céh 1822-ben új privilégiumokat és artikulusokat kapott. Ebben az ünnepélyes időpontban a következők voltak a céh tagjai: főcéhmester Gombos Imre, atyamester Fabó Ádám, céhnótárius Ifjú Szalay József, céhtagok Öreg Szalay József, Ferencsik Péter, Szabó István, Herke János, Ónozó András, Benyák György, Kálmány Ferenc, Dobos József, Lassú János, Mucsi Lázár, Cseh János, Katzián József, Bali János, Skultéty József, Csányi Sebestyén, Bugyi Pál, Szekerke János, Gregorik András, Vaslovics Imre, Mészáros György, Szekerke József, Tisza András, Bali József, Szalay Antal, Sismis Pál, Herke István, Nagy István, Bali Mihály, Híres András, Benyák János, Ifjú Kálmány Ferenc, Mucsi Antal, Bálint Mihály, Maletentzky István, Babcsány János, Rémes József, Hubert György, Tóth János. A céhnek — mint mondottuk — Szent Lőrinc vértanú volt a védőszentje. Díszes zászlót is szenteltek (1830) az о tisztességére. Egyik oldalán Szűz Mária, a másikon Lőrinc vértanú. A zászlót jellemző módon egy bőrdarab is díszítette: 681 forint 17 krajcárba került. 4 Hogy ilyen hatalmas Összeget tudtak céhzászlóra fordítani, minden esetre a közösség kiváló jólétét és gazdagságát bizonyítja. A céh így a legmódosabbak közé tartozott Szegeden. Minden jótékonyságból, nemzeti ügyek támogatásából is kivette a részét. A múlt század harmincas éveiben többek között a Nemzeti Színház építésére is adakozott. 3 Hilf 120. 4 Hilf Пв. 316
