Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)

„Mikor az Úristen Ádámot mög Évát mögteremtötte, Éva annyira haladt, hogy mindég versölt, vagyis versengött Ádámmal. Ez Ádámot nagyon bántotta. Az Úristen már nem győzte hallgatni a versölgésüket, odaröndölt egy dungót nekik. A dungó Ádám óra alá szállott. A dungó mögcsípte, odakapott, bajusz nyőtt a helyin. Jaj mi van neköd az órod alatt? — kérdözte Éva. Éva aztán a tűkörbül is mögmutatta. Ádám erre azt mondta : no látod, ezt az Úristen röndölte, hogy mindég a bajusszos parancsol annak, akinek bajusszá nincs. Éva aztán így mögadta magát." Tömörkény korának bajuszviseletéről is írt.

131 A tutajbajusz vastag, de lapos bajusz. A varnyút nyelt bajusz állása ismeretlen. A kefebajusz, másként nyírott, truccolt bajusz, félnépi nevén angolbajusz egyenletesre van nyírva. A csolák bajusz egyik vége lekonyul, a másik meg föláll. Ilyenkor azt is szokták mondani, hogy a bajusz cselőre áll. A bajuszpedrővel kezelt bajusznak pödrött, vikszolt bajusz volt a neve. A bajuszhoz is több szólás fűződik. Hogy vág a bajussz? Jelentése: hogy vagy? Hegyesre pödri : kicsapja a bajuszt. A fehérnép lóhajtására : bajusszára ült a kocsis. Tréfás férfikurjongatás tánc közben : fére bajusz, csókot kapsz! Az embernép fejrevalója mái napig nyáron a kalap, télen a sapka. A kalapviselet szegedi múltjáról csak a XVIII. századtól kezdve vannak adataink. Igen jellemző az 1813. évi Árszabás megjegyzése: az úgy nevezett Zsivány Kalapok az illendőséget felül haladó karimájukkal egyedül gonoszságok el követésére rejtekül s titkolásul szolgálván, illyetén Kalapoknak készítése árura való ki tétele el vételük s vesztésükfenyítéke alatt szorossan meg tiltatik. Még később is tiltania kell azonban a hatóságnak (1834) a betyároskodásra és elfásulásra ingerlő, nagykarimájú és hat hüvelyket felülhaladó kalap viselését, készítését és árulását. Hiába azonban minden tilalom, a széleskarimájú kalap kint élo népünknek esőben, napsütésben jó szolgálatot tesz. A formát a múlt század derekán szögedi juhászkalap, egyszerűbben pásztorkalap néven is emlegetik. Kálmány Lajos megfigyelése szerint

132 Temesközbe rajzott népünk férfivilága ezt viselte a múlt század második felében. Kedves tréfálkozásról tanúskodik Móricz Zsigmond észrevétele :

133 „a szögedi polgárok ebben az időben oly roppant széles peremű kalapokat szerettek viselni, hogyha négyet egymás mellé tettek, egy ölet kiadott a négy kalap. Hogy az egész országban, világon megmutassák, micsoda gazdagsága, tekintélye és nagysága van Szögednek, meg osztán a szögedi polgároknak." A régi céhiratokban szerepel az egyébként ismeretlen féder kalap (1833), amelynek elkészítése a mesterré avatás föltétele volt. Szintén itt fordul elő az ismeretlen állású, de valószínűleg idegenes libériakalap. A palánki német polgárőrség viseletéhez tartozott a háromszögletű kalap. 1805. Három szegletű fekete kalap, sárga Gombra és gombházra, Zöld bokrétával. A századforduló tájának jellegzetes közpolgári kalapviselete volt a Kossuth-kalap, Tömörkény-hallottá tréfás nevén gombakalap, amelynek kerek volt a teteje, pörge a keskeny széle és fekete a színe. Viselete már a Bach-korszakban felbukkan, mint a nemzeti érzésnek, Kossuth-kultusznak jellegzetes viseleti megnyilatkozása. Akárcsak a Kossuth-szakállat(256. o.), Bonyhádi István megyefőnök megtiltotta a Városban a gombakalap viselését is. Leparancsolta a Kossuth-kalap mellől a darutollat is. Természetesen a diákság ezen a téren se adta be könnyen a derekát. Meg is született a gúnynóta : Szögedébe kidobolták, Hogy a tollat ne hordozzák. A tollat most kettő szedi: Amsli zsidó és Bonyhádi.

134 131 Tömörkény L, Népek az ország használatában. 43. 132 Kálmány II, XIX. 133 Móricz Zs., Rózsa Sándor a lovát ugratja I, 364. 134 Czímer K., Kaszinó 74. 306