Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)

„Ez nem olyan béres mint a többi. Ennek nincs alája adva iga, nem is megy szántani, legföllebb aratás idején fogják a sürgős munkába. Béresnek béres ugyan, csakúgy mint a többi, a fizetése sem több, de a munkája! Ő ezermester. Mindenhez ért. Ma famunkát végez, holnap kovácsol, holnapután kőmíves és épp úgy tud bánni a malteroskanállal, mint a kétkézvonóval. Meszel és fest, továbbá ha kell, vikszosra ereszti be az ispán szobáinak pádimentumát. De megtalpalja az öregbéres elszakadt csizmáját, azután ponyvát varr és foltoz, górét javít, kosarat fon, de ... a fogat is kihúzza harapófogóval. Van köztük, aki a megállott zsebórába is bele tud tekinteni ... s kerekei közé bicskával szurkálván, újra járásra bírja ingerelni. A jó faragóbérös azonfölül főzni is tud valamennyit, ért a pincéhez is"

52 — írja le Tömörkény. A béres a mi parasztjainknál családtagnak számított, együtt evett, ünnepelt a gazdáékkal. Kora, hosszabb szolgálata jogán tegezhette is a gazdát, gazdasszonyt, őt pedig kendezték, bácsizták. Tanácsát, tapasztalatait megbecsülték. Jó kapcsolat esetén önállósulása idején is mindig számíthatott volt kenyéradóinak támogatására, így nagyobb kölcsönre is. Tömörkény hallomása szerint a betyárbérös olyan urasági béres, akinek nem volt állandó fogata, beosztása, hanem alkalom szerint kisegített, ahol éppen szükség volt rá. A Pallavicini-latifundiumon tengődő urasági béresek emberi elhagyatottságáról Terescsényi György szemtanúként

53 így ír : „A béres egyszerű, jámbor, de közönyös emberfajta. Valamicskét az igavonó állathoz hasonlít. A lomha és egykedvű tulkok, a szelídszemű tehenek, a megátalkodott bivalyok, a kecskék, a lovak, a birkák fogadják és tűrik úgy az életet, mint ő. Ifjúkorukban kedvesek és játékosak, mint a fiatal állatok. Ugrándoznak és énekelnek. Dugott bálakon meg-megbicskázzák egymást, játék nekik a munka is. Elkussadnak, ha rájuk csördít a gorombaság vagy a fegyelem. Hamar összeházasodnak, felelősség nélkül szaporodnak el, jámborak és közönyösek. Sorsuk csinálja ilyenné őket, nem tehetnek róla." Homokos világ. 129. Terescsényi Gy., Merre van napkelet? I, 20. 27