Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)

e) Vasas Puska. f ) Vörös bagaria szíjon függő fekete Patrontás, fekete Tsizma sötétkék zsinórral. 5ször. Palánkban. Setét kék Frak Kabát, sárga Gombokra, vörös hajtókára. a) Kíngyertya szín, vagy is sárgás Laibli fehér Gombokra. d) Kíngyertya szín, vagy is sárgás hosszú Angliai Nadrág. c) Fekete, jól a lábhoz készült Saru. d) Három szeglet ü'fekete kalap, sárga Gombra, és gombházra, Zöld bokrétával. e) Vasas Puska. f) Vörös bagaria bőr Pantalér, fekete Patrontás, sárga rézből azon a Város Tzímere. A Tisztek Öltözete. 6szor. A 'Lovas és Gyalog Osztályoknál mindenben a Posztó ugyan hasonló lészen a köz Polgárságéhoz, mind azonáltal a fehér szín zsinór és Gombok helyett Felsővároson ezüst, Alsóvároson pedig a sárga szín zsinór és gombok hellyet arany, vagy aranyozott lészen. Süveg hellyet vörös Tsákos nyustos Kalpag, a prém a Mentén Nyertzfog lenni, egyéb készület szinte ollyan szín, mint a köz Polgároké, de fainabb materiábúl, úgy a Palánkiaknak készülete is, a köz Polgárokéhoz hasonló, de fainabb materiábúl lészen, Az így fel ruházott Színes Polgár midőn valamely Ünnep lészen, s tisztelet tételre meg szállíttatik, ha tsak nem beteg, vagy igaz okból el nem utaz, vagy szabadságot a Tisztjeiül nem nyer 12 forint büntetés alatt köteles lészen meg jelenni. Ha Színes ruhája el szakad, tartozik ujjat 25 forint büntetés alatt tsináltatni s készen tartani, nem különben idővel ki adandó parants latokat is pontig tellyesíteni. Kováts István önéletrajzában személyes gyermekkori élmények alapján mondja el, hogy a múlt század első felében az egyenruhás polgárok viselete sötétkék posztóból készült. Kordován csizmájuk, szűk magyarnadrágjuk, végig gombolós mellényük, csákójuk, dolmányuk és vendégmentéjük volt. A régi szegedi polgáréletről más vonatkozásban bővebben is szó esik. Jellemző, hogy az idős tápai férfiak zsinóros magyarnadrágból, ezüstgombos mellényből álló ünneplőjét polgáros viselet, sot olykor polgármestörös viselet néven is emlegetik. A reformkor szellemére, de a szegedi parasztpolgári öntudatra is igen jellemző az a rendelet (1832), amelyet Babarczy Imre királyi biztos, Alsóváros fia adott ki: Királyi Biztos eő Nagysága a Városi Tanáts tagjainak a Nép előtt egészben megvesztegetett tekintete vissza állítására nézve közben jött Rendeléseinek, mellynél fogva az Tanáts ülésekbe Tisztességes magyar ruhában való megjelenést hagyta meg, újabbi megvetését az egész egyben levő tanátsnál tapasztalván; — az Uly önn köz Díszbeli állapotban való engedetlenséget rosszra magyarázta, nyilván kinyilatkoztatván, hogy már most a visszaélések és Vastag Hibák megszűnni nem látszatván, kötelessége nevenkint kijelenteni, hogy azon Tisztviselőket, akik a Királyi Biztos jól megfontolt fellyebbi rendelményekben ellenkezést mutattnak, tisztelt Eő Nagysága úgy fogja tekinteni, mint közszolgálatban lenni nem akarókat. A céhes polgárságnak május elsején, úrnapján, patrónus ünnepén, remekelésen való ünnepélyes fölvonulásaiból, díszmeneteiből a viseletnek még feudális, közösségi jellege, továbbá életkort, hivatást, társadalmi helyzetet egyaránt kifejező hagyományai, kötelező konvenciói csillannak föl és érvényesültek a maguk idejében ritka látványossággal. A millenáris idők lelkes hagyománytiszteletének, s a műkedvelő „szegedi magyar" ügybuzgalmának köszönhető egy céhes mészáros-remeklés fölelevenítése a Szegedi Napló hasábjain.

15 Ebből ragadjuk ki a XIX. sz. első felére vonatkoztatható viselettörténeti bizonyságokat. „A mészárosok jó módja ruházatukból is kitűnt. A legezüstösebb ruhát ők, meg a csizmadiák viselték. Tekintélyes volt a céhük, ünnepélyes és híres a remeklésük. A nagy nap reggelén a székálló legények és inasok fehér pikédolmányba öltöztek, a legények lábán kordováncsizma. A felvonulás élén lovagolt a komiszáros, azaz céhbiztos darutollas kalapban, 15 Beck P., Mészáros-remeklés. Régi szegedi céh-ünnep. SzN. 1905, 313. sz. 255