Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)

ból is eljöttek, de maguk a lúgöntők is kocsijukra rakott hordóban eljártak vele vidékre. Elaggott ember (Hegedűs János, 1958-ban volt 98 éves) emlegette előttünk Vékes Istvánné, Kónya Júlia és Horváth-Zsikó Ferencné Szűcs Rozália felsőtanyai kuksósok, vagyis szappanfőzők nevét. A szappanfőzők, éppen úgy mint a lúgöntők, gyertyamártással is foglalkoztak. A lúgöntés a múlt század derekán volt virágzásának tetőpontján. A mesterek műhelyükbe nem engedtek be senkit. Féltek, hogy ellesik a gyártási titkokat, meg hogy a készülő lúgot megverik szemmel.

4 A szappanfőzők már természetesen nemcsak lúgot, hanem szappant is készítettek. Erről mindjárt bővebben is szó lesz. Voltak gyertyás és magyar szappanyosok. Az előbbieknek nagyobb műhelyük, üzemük volt, gyertyát is öntöttek. A magyar szappanosok háziipari hagyományok nyomán dolgoztak. A szegedi szappanfőzők egyébként 1851-ben céhbe tömörültek, de szabadalmi levélhez már nem jutottak. A régebbi időkből különösen a Szemmári és Répás rókusi családok szakmai hírnevére emlékeznek. Jeles szappanfőző volt még az árvíz körül Dobszay Antal, Kiss Márton, Lótos Ferenc, Zászlósy János is.

5 Századunk első évtizedeiben Geisler János dolgozott a Szentháromság utcában. Még a Zászlósy-műhelyben szabadult föl. Emlékezik rá, hogy amikor a mester és legények 14—16 órai megfeszített munka után egy főzet végére jutottak, slusztrunk szakmai néven emlegetett áldomást ittak. Tömörkény tudomása szerint a szakmában az édösszappan azt a szappant jelentette, amelyből főzéskor nem választották ki a feketeszappant, hígszappant. Ezt főzés közben sóval kellett elválasztani a fehérszappantól. Szintén Tömörkény hallotta a habszappan hírét is. Ez a főzés közben keletkezett és leszedett habból készített szappan volt. Az olyan házilag főzött szappan, amelybe szaporítás végett a lúgját is belekeverik : eresztöttszappan volt. Ezzel szemben a színszappan nem tartalmazza a lúgot. így természetesen értékesebb. A szappanlúg a főzésnél hátramaradt lúgos folyadék, amelyet tarka fehérnemű mosására, súrolásra használnak föl. A szappanfőző mesterség az utóbbi félévszázad folyamán a Városból kiszorult a környékbeli falukba, főleg Kistelekre, Sándorfalvára. Az itteni műhelyek nyilvánvalóan örökölték a szakma városi hagyományait is.

6 Demeter Hermina, egyik híres kisteleki szappanfőző család sarjadéka úgy emlékezik vissza, hogy a legrégibb kisteleki szappanfőző, bizonyos Dudás mester a múlt század első felében kezdett dolgozni. Nála tanult fia, Dudás Ferenc, továbbá Kopasz András és Tóth Margit, férjezett Nagy Jánosné, aki viszont vejét, Demeter Istvánt avatta a szakmába. Kisteleken hosszú évtizedeken át a Dudás-, Demeter- és Nagyműhelyek főztek szappant. Ma már (1963) azonban csak a Nagy-műhely, és alkalmilag néhány tanyai zúgfőzo dolgozik. A kisteleki szappanfőzők, másként lúgosok érdekeltségi köre AlgyŐ, Csanytelek, Baks, Csöngőié, Pálmonostora, Balástya, Szatymaz, Dorozsma és a közbeeső tanyavilág területére terjedt ki. A felek kocsin hozták hozzájuk a felszaporodott foznivalót. Leginkább nagyböjti időszakban értek rá. Megtörtént, hogy 30—40 kocsi is várakozott előttük, hogy sorra kerüljön. Az első világháború előtt az öreg Lúgos Pista, azaz Demeter István műhelyében egyszerre nyolc üstben főtt a szappan. A szappanfőző katlan téglából cementragasztékkal készült, és 60—80 1 űrtartalmú üst szolgált bele. Három felnőtt családtag és több legény dolgozott állandóan mellettük. Munka mindig volt, alig győztek rá. Jómód4 Galambos A., Miért híres a szegedi szappan? Vegyi Ipar 1931. 5 Reizner III, 467. 6 A kisteleki gyakorlat leírását tanítványunk, Varga Ferenc lelkész szívességének köszönjük. 248