Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)

A bicska fő részei a nyél és a vas, azaz a penge. A nyél anyaga szerint van gyöngyházbicska, csillagosnyelű, rezesnyelű, fanyelű bicska, illetőleg kés. Fanyélnek legalkalmasabb a feketére pácolt bükk vagy szilfa. A nyél vasból vagy sárgarézből készült belső lemezeinek platina a szakmai neve. A nyél külső részén, a két végen a pengét a nyélhez a szögecselt pöcsétvas és az ezt borító pakli, pakni, bakni szorítja. Afejpakni a penge felőli végen, afarokpakni meg a másik végen van. A nyélen legalább három, a paklikon pedig egy-egy szög látható. Állandóan használt munkaeszköz a nyélfúró. A nyél két fele között a platinák közé van szorítva a rugó, amely acélból készül. Ezen fordul a penge. A vasnak, vagyis a pengének van éle, foka, másként háta. Ha enyhén, de szabályosan ívelt : csapott hát, ha hirtelen kezd a hegy felé hajlani : svájfolt hát, ha pedig egyenes vonalú: igenyös hát a szakmai megnevezése. A bicskának van továbbá högye, körömnyitója, másként körömvágása, vagyis az a félhold alakú bemélyedés, amely a kinyitást megkönnyíti. A tálung a pengének a nyélnél levő négyszögletes része, amelyből a voltaképpeni penge kiágazik. A névjegy a mester neve, jegye a tálungon van. A nyélen esetleg még csacsi, csacsiság, szarkaláb , vagyis rápréselt apró díszítés is látható. A nyél gyöngyház anyagát régebben Bécsből, Hamburgból szerezték be. A kagylókat fűrésszel 2,2 mm vastagságra vágják. Az így nyert gyöngyházlapokat leköszörülik, majd a nyélre passzíiják, azaz igazítják, átfúrják és félkemény alpakka szöggel rá is szögezik. A lyukak helyének megjelölésére szolgáló kerek véső : kimer. Reszelővel még körülstrájfolják, eligazítják. A halbicska szemének kifurasára a háromágú szömfúró szolgál. A penge és rugó kovácsolásához tüzet gerjesztenek, az acelat megmelegítik, és izzó állapotban üllőre téve, a kívánt formára és szamárszínre kovácsolják. A mester kezében félnehézkalapács, az inaséban pedig ráverőkalapács. Hasonlóan formálják meg a rugót is. Ezután dróttal csomóba kötnek 8—10 darab kikalapált pengét és rugót, majd faszén tüzében kilágyítják. Ha már teljesen kihűlt, hidegen is utána kalapálják. Végül a rugókat és pengéket minta után kifúrják, kireszelik, leplatvározzák, azaz laposra reszelik. A fúrás a drápung, dráfung néven emlegetett fúrószerkezet segítségével történik, amelybe szükség szerint cserélhető, változatos formájú fúróacél, másként cájg illeszthető bele. A bakni reszelésére a paklicájg, vegyük még ide : a platina átfúrására a platinacájg, a körömvágás bevésésére a körömütő, a névjegyre pedig a névütő szolgál. A sűrűn igénybevett kézi satunak fejklógni a neve. A pengét fölegyengetik, hogy sima legyen. Most 8—10 darabot megint összekötnek, majd tűzbe teszik: 850—900°C-ra is fölmelegítik, utána meg repceolajban vagy faggyúban lehűtik. Most a köteget szétbontják és fűrészporral leszívatják az olajat, majd csiszolókorongon fölfehérítik. Ezzel az edzés munkája kész. Ezután a vasakat a tűzön meglágyítják, mert az olajban megmerevedtek. Ez a színreeresztés. Ismét csiszolás következik. A gyöngyháznak és szarunak filckorongon való csiszolásához a stearin és faggyú keverékéből álló barnamassza használatos. Utolsó művelet a bicskaállítás. Beszögezik a rugót, a nagy, esetleg kis pengét. A kis penge mellé kerül az abfal, amfal néven emlegetett réskitöltő betét. Leköszörülik a bicska fokát, másként hátát. A nyelet a sauber, sober néven emlegetett háromszögletű, fémhántoló reszelővel megreszelik, leslihtölik, a pengéket megköszörülik és egészen kifényesítik, riplizik. Ez utóbbira a bécsimész, bécsifehér nevű mészfajta használatos. Eszköze a pudlikorong, röviden pudli: sárga vászonból; a fából, tülökből való késnyélé pedig a rongykorong, posztókorong. Fényesítésre használatos a glenckefe is. A kés, a bicska vasból, acélból készül, tehát a hozzáfűződő hiedelmeknek bajelhárító, jellegük van, — képzetvilágából azonban nem hiányzik a szorongás sem. Mindezekről, továbbá a dudellázás néven ismert játékról másutt esik majd szó. 16 A Móra Ferenc Múzeum Évk. 77. II. 241