Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)

A barackpálinka kapcsolatos a modern homoki szó'lokultúra föllendülésével. Szerényebb igényeket elégít ki az epörpálinka, dinnyapálinka, kukoricapálinka. A meggypálinka tréfásan latinosított régi neve meggyórium volt. 1825. Barátom Uromnak egy-két pohár Szilvóriumot, vagy meggyóriumot örömest fizetek. Olcsófajta a borsepró'ből fó'zött söprőpálinka. A spirituszból készített hitvány pálinkának suba­pálinka, ha pedig a spirituszt cefrébe fó'zték bele, akkor zsidópálinka volt a neve. A kocsmában mért fenyőpálinka, borovicska tréfás neve Tömörkény szerint koporsó­szagú pálinka, mert a koporsó is fenyó'fából készült. Szintén Tömörkény emlegeti 138 a zsandár szót katonafiaink nyelvéből : „a zsan­dár valami forró tűzital, pálinka és cukor, s a cukor ég benne, mikor a pohár az ajk­hoz ér." A pálinkát ivás mellett napjainkig házi orvosságul is tartják. Hogy mindig kéz­nél legyen, ott is van egy kis üveg pálinka, ahol egyébként egészségesen soha nem isz­nak belőle. A pálinka elsősorban dörzsöloszerül használatos : fájós tagot, gyöngülő szemet, meredt nyakat kenegetnek vele. Gyomorrontás orvossága. A darázscsípés he­lyét pálinkával kenik be. Mellfájásról hasznos reggelenként egy pohár mézes pálinka. A porrátört és pálinkába kevert büdöskővirág hektika orvossága. Szárított és pálinká­ba áztatott földitök vízibetegségről hasznos. A vadpaprika (Vincetoxium laxum) meg­szárított gyökere pálinkába áztatva gyomorbajok, valamint máj- és lépdaganat állí­tólagos orvossága. Ezekre az orvosi célokra bármelyik tisztán kezelt, házilag főzött pálinkát jónak találják. A liliomos pálinka, azaz pálinkába áztatott fehérliliom keveréke szemfájásról, sőt Tömörkény szerint szépítoszerül is használatos volt. A paprikáspálinka erős, őrölt paprikával ízesített törkölypálinka, amelyet ma­napság is gyomorbántalmak, régebben pedig hideglelés ellen szoktak inni. Szegeden ismeretesek, illetőleg emlékezetben élnek a hajdani polgári háztartások pálinkakeverékei is, amelyeknek ágyaspálinka, röviden ágyas a nevük. Ez Tömörkény jellemzése szerint olyan pálinka, amelyet többféle gyümölcsből, magból, levélből, virágból álló pálinkaágyra szoktak önteni, hogy minél alkalmasabb orvosság, minél ízesebb ital legyen belőle. A pálinkaágyat nagyobb, széles szájú üvegben vetik meg. Van benne sárgafehér cukor, narancs- és citromhéj, mazsolaszőlő, szegfűszeg, fahéj, esetleg barackmag, gyömbér, meggy, dió is. Egyes tanyai gazdasszonyok ezeken kívül még pirított búzát, ezerjófüvet, birsalmát, jó erős, piros paprikahüvelyt szoktak bele­tenni. Ha a pálinkát leisszák róla, akkor tiszta pálinkával újra felöntik. Egy ágyás általában egy-két évig használatos. Volt külön dióságyas, meggyeságyas is. Ezeknek összefoglaló neve nyáriágyas, vagyis olyan pálinka, amelynek ágya leginkább friss gyümölcsből, főleg meggyből, dióból volt megvetve. A téliágyas viszont olyan pálinka volt, melynek száraz növényekből, köménymagból, szemesborsból, csillagánizsból, fügéből, szentjánoskenyérből, fahéjból, szegfűszegből, sárgafehér cukorból volt az ágya. Az ágyaspálinkák a régi liktáriumok, öreg patikák, tömör kolostori medicinák elpolgáriasodott hagyományait és készítésmódjait Őrizték meg egészen a századfordu­lóig. Hagyományokhoz ragaszkodó gazdasszonyok pálinkát szoktak csöppentem a rétes, csőr ege, hájaskifli tésztájába is, hogy omlósabb legyen. 138 Napos tájak. 53. 188

Next

/
Oldalképek
Tartalom