Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)

ján kívül köralakban helyezkedjenek el. Az üvegben levő víz poshadásának megakadályozására egy fél marék faszenet kellett beledobni. Az üveget a tisztaszoba mestergerendájára kötötték föl, esetleg a mennyezetről lelógó függőlámpa tartójába helyezték bele. Ilyenkor természetesen a lámpaégőt kivették. Ennek helyére került megkapó szobadíszként az üveg tele szőlőfürtökkel. A levél is, szőlőcsutka is egész télen megmaradt friss zölden. A szemek sem aszalódtak meg. Minthogy a tisztaszobában télen alig fűtöttek, a hőmérséklet is állandó volt. A szolŐ eltartásának másik módja az aszaltszöllő, másként mazsola, öregek ajkán mozsola készítése. Az asszonyok már a szüret idején összegyűjtötték felkötött kötőjükbe a darázscsípte, összeaszalodott, töpött szőlőt. A csumáról leszedték, mustban megmosták. Kiterítették egy deszkára, esetleg papírt tettek a kemence tetejére és ott szikkadt meg. Egy-két nap múlva papírzacskóba vagy befőttes üvegbe rakták. Az üveget nem kellett lekötni. Ha kevés töpött szőlőt sikerült összegyűjteni, vagy idejében nem gondoltak rá, akkor kemencében szokták a mazsolának való szőlőt aszalni. Leginkább a rizling vagy deleváré böndőket mossák meg, majd lecsurgatják. Azután tepsibe teszik, és sütés után a langyos kemencébe dugják. Ezt többször is meg kell ismételni. Az első kivétel után száraz helyre, így kamrába teszik. Ha többszöri betevés után kellően megaszalodott, lecsípkedik a csumáról, és mustban megmossák. Kiterítik a napra, és papírral leborítják darazsak ellen. Még jobb, ha újra tepsibe rakják és ismét kemencébe teszik. Szikkadás után papírzacskóba, de méginkább befőttes üvegbe kerül, amelynek száját le kell kötni. Az így házilag készült mazsolát mákoskalács sütésénél belekeverik a mákba. Teszik máléba, pogácsába. Jó bodagot is lehet vele sütni. A boltban vásárolt mazsola helyett szokták régebben és háborús időkben használni. Tökéletesen megfelel. Egyetlen hibája, hogy a magja benne marad. A szöllőbefőtt készítése már a múlté. Szüretkor a legszebb fejekből válogatták ki a befőzni valót. Csak egészséges szemek kerülhettek bele. Nagyon kedvelték hozzá a kecskecsöcsű szolot. A fürtöket alaposan megmosták, majd lazán 3—4 literes üvegbe rakták. Forró mustot öntöttek rá, utána pergamennel lekötötték és kiduncolták, azaz kellően átpárolták. Alkalmas helyre, leginkább éléskamrába tették el. Amikor eljött az ideje, fölbontották, a kiemelt fürtöket lecsorgatták. A visszamaradó levet mustként élték fel, a szolot pedig úgy csipkedték le a csumáról, mint frissiben. Még a csuma is megtartotta zöld színét, egyáltalán nem száradt össze. Olykor előfordult, hogy a fürtökre öntött must mögindult, azaz forrni kezdett, és így a befőtt tönkrement. Ha azt akarták, hogy több legyen, akkor lebogyózták, és úgy rázták bele az üvegbe. A meggybefotthöz hasonlóan, a szőlőszemeket és a mustot kanállal fogyasztották. Mindkét esetben járta az a szokás is, hogy a készülő befőttet hideg musttal öntötték fel, és kenyérsütés után a kemencében dunsztolták ki. Egyesek a szalicer, azaz szalicil segítségével is védték a befőtteket a romlástól. Ma is készül a szöllőlekvár. Főzésre leginkább az otellót, izabellát kedvlik, mert ennek mustja, bora nem olyan jó. Lekvárnak egyébként bármifajta szolŐ alkalmas. Készítéséhez úgy fognak hozzá, hogy a szőlőt megmossák, a szemeket lecsipkedik és üstbe teszik. Lassú tűzön főzik. Forralásnál feladja a habját és a mag a tetejére kerül. Ezt habszedo kanállal könnyű leszedni. Sűrűre főzik, de annyira mégsem szabad besűríteni, mint a szilvalekvárt, mert a cukor megpörkölődik benne. Ha lassú tűzön főzik több, gyors tűzön kevesebb lekvár lesz belőle. A szőlőlekvárt süteménybe, kalácsba téve, kenyérre kenve fogyasztják. A gyerekek különösen kedvelik. 149