A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)

Tóth Ferenc: Anyag és technika Makó népi építkezésében

Makón a tapasztást általában cigányok végezték. Új ház tapasztásánál kettenhárman is összefogtak és 8-10 nap alatt el is készültek vele. Az 1960-as években egy ház teljes tapasztását 5-6000 forintért vállalták. Simítok a makói múzeum gyűjteményében: 56. Simító, simító. Makó, Csongrád m. Lsz: 75. 289. 1. Ásóból — a köpüje és a széle levágásával— készült, fa fogója nyitolással rögzítve. H: 21 cm, sz: 14 cm, m: 7 cm. (21. a kép) 57. Simító, simító. Makó, Csongrád m. Lsz: 75. 248. 1. Kopott ásóból készült, fa fogója alól nyitolással, felül facsavarral rögzítve. H: 20 ,5 cm, sz: 14,5 cm, m: 5 cm. (21. b kép) 58. Simító, simító, Makó, Csongrád m. Lsz: 75. 247. 1. Kopott ásóból készült, fából faragott nyele durva szegeccsel nyitóivá. H: 21 cm, sz: 15,5 cm, m: 4,5 cm. (21. с kép) 59. Simító, simító. Makó, Csongrád m. Lsz: 77. 844. 1. Levél alakú vaslemezre fenyőfalécből összeállított fogó szegelve. H: 25 cm, sz: 13 cm, m: 7 cm. (21. d kép) TÜZELŐBERENDEZÉS A füst elvezetése szabadkéménnyel történt. Ennek kürtőjét előbb vastagon tapasztott sövényből, nádból, deszkából készítették, majd vályogból falazták. Szabadtűzhelyes épületekre az 1890-es évekig adtak ki építési engedélyt. A 20. század első évtizedeiben a hatóság igen szívós harcot folytatott a tűzveszélyesnek minősített szabadkémények ellen. 1931-ben rendelték el a fakémények lebontását. Ekkor Makón 119 putri kéményt és 21 fa kéményt tartottak nyilván.

26 A tégla kémények a 19. század elején kezdtek szórványosan megjelenni. Ezt a vagyonleltárak mindig feltüntetik. „Vagyon egy jó ház, pitar kükéményre."

27 A szabad kémények nem egycsapásra szűnnek meg. Átmeneti típust képez a kaminos kémény. Ez abból állt, hogy lepallatolták a konyhát és a kemence szája elé falat húztak, melyet ajtóval láttak el. A füst az elfalazott üregen keresztül távozott a kémény kürtőjébe. Ezzel a módosítással a hideg konyhából meleg konyha lett. A szabadkémény megszüntetésével a füst elvezetése mellett a konyha tüzelőberendezése is megváltozott. A régi szabad tűzhelyet és padkát elbontották és áttértek a berakott tűzhelyre, melynek vas platnija, öntött rostélya, gyári ajtaja és bádog sütője volt. A szobák hagyományos fűtése kemencével történt. A karós kemencét a 19. század végéig készítették. Alapját megrakták vályogból, a közepébe hordott földet megdöngölték, és léccel verték simára. Ezt vertfenéknek vagy agyagfenéknek hívták. Ezen kirajzolták a kemence nagyságát és karókat vertek bele, melyeket két helyen vesszővel fogtak össze. Az így elkészült faváz a csirkeborítóra hasonlított. Ezt a vázat finomra gyúrt csömpölyeges sárral kisaralták, szikkadás után betapasztották. Az égetés egy napot és egy éjjelt vett igénybe a kemence közepére rakott lassú tűz mellett. A nagy tűz gyorsan hajtja ki a gőzt, ezért könnyen deformálódhat, sőt meg is repedhet a kemence. Ha ráköpök a kemencére — mondja Panyor Sándor —, oszt sértyog, kész a kemence. A karós kemencéket felváltották a cserépből készültek. A 200-300 darab összetört cserépből rakták. A mohás, penészes cseréphez nem köt jól a sár, ezért csak szükségből használják. Amíg cserépgyártás Makón is folyt, három-négy talicska kiselejtezett cserepet használtak fel a készítéshez. A cserép rakása a téglakötéshez hasonlóan történt. Készítője benne állt a közepébe, mint a fecske a fészkében. Az adogató által felnyújtott cseréppel sarat vett fel és így rakta a falát. Ahogy haladt felfelé, a belsejét folyamatosan kitapasztotta. Kívül begyújtás után is lehetett tapasztani. A kemence 26 Makói Friss Újság. 1931. november 14. 27 MVL Tanácsülési jzk. 1806. 3. 197