A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)
Kozák Károly: Téglából épített körtemplomaink és centrális kápolnáink a XII–XIII. században
A kiszombori templom kutatásánál megismert új adatok, megfigyelések arrafigyelmeztetnek bennünket, hogy az építés idejével kapcsolatos eddigi feltevéseket, megállapításokat alapos vizsgálat tárgyává kell tenni. 13 KISZOMBOR — KARCSA — GERÉNY A magyarországi hatfülkés körtemplomokkal az elmúlt évtizedekben Csemegi József foglalkozott legátfogóbban. A kérdést Közép-Európa románkori centrális templomainak vizsgálatába ágyazta. A hatszögre szerkesztett centrális templomokról feltételezte, hogy azokban a középkor embere bajelhárító jelképet látott. Számos példa említése és vizsgálata nyomán megállapította, hogy az ilyen alaprajzú hazai emlékek eredet-kérdése még tisztázatlan, de lehetséges a Kaukázus vidék hasonló emlékeivel való kapcsolatuk. A magyarországi hatfülkés körtemplomoktól teljesen függetlennek tartotta az osztrák-csehszlovák szórványokat, amelyek közül a legkorábbiak a XIII. századból valók. Eredetüket a szentföldi érintkezésekkel, feltételesen a II. Endre királyunk által vezetett kereszteshadjárattal (1217) hozta kapcsolatba. Indoklásként megemlítette, hogy a kereszteshadjáratban jelentős seregekkel vett részt Lipót osztrák és Ottó, meráni herceg. 14 Érdekes és a fenti felvetéssel, valamint más, e kérdésre is kitérő kutatók megjegyzéseivel összevethető az a megállapítása is, hogy a hatszögre szerkesztett centrális épületek kora Nyugat-Európában a XII— XIII. századra tehető. Ilyen templomok a templáriusok nagyobb arányú építési tevékenységével hozhatók szoros kapcsolatba e területen. Ennek dacára, a karcsai körtemplom építésnek idejét a XII. sz. elejére határozta meg. A kiszombori körtemplom esetében a hatfülkés körtemplom építésének idejét nem jelzi, de bordás boltozatát későbbinek, XIII. században épültnek tartotta (11. kép). Tanulmánya összefoglaló részében a fentieknek kissé ellentmondó, illetve azzal nem egészen egybehangzó, önmaga által is kalandosnak látszó hipotézist vet fel. Nem tartja kizártnak, hogy a Tiszatáj — ahol a három hatkaréjos körtemplom található — és a Kaukázus vidéke között a kapcsolatot a tárgyalt templomok vonatkozásában is a Keletről jött magyarság létesítette. Ennek alátámasztására a tarnaszentmáriai templom hajójának formakészletét és örmény lakosság nyugatra történő vándorlását említi több más adat mellett. 15 13 Ezeknek az adatoknak, megfigyeléseknek értékelése szükségessé teszi az eddigi közlésekben szereplő megállapítások ellenőrzését, az azóta előkerült újabb ásatási anyagnak, s azok értékelésének figyelembe vételét (Letenye-Szentkeresztdomb, Sály, Szalonna, Kerestúr n. Váhom, Trencin). A fentiek azonban nemcsak az újabban előkerült, vagy kutatott körtemplomokra vonatkoznak, hanem románkori templomépítészetünk — elsősorban a falusi — egészére, amelytől nem vonatkoztathatjuk el a körtemplomokat az alapítás, építés, birtokviszonyok stb. tekintetében. Az elmondottak mellett jelentős segítséget várhatunk a történeti adatokkal való pontosabb egyeztetéstől, azoknak a vizsgált kérdések körébe történő jobb beillesztésétől. 14 Csemegi J., i. m. 337—345. — Hóman-Szekfű, Magyar történet. I. Budapest, 1941. 441. — (E helyen jegyezzük meg, hogy igen lényeges különbség mutatkozik az építőanyagban. Míg a Kaukázus-vidék említett templomai mind szépen faragott kváderkövekből épültek, addig a három magyar fülkekoszorús körtemplom építőanyaga tégla. A különböző építőanyag feltehetően más és más építészeti gyakorlatot, megoldást igényel, amely egy ilyen összehasonlításnál feltétlenül különleges figyelmet érdemel.) 15 Csemegi idézett munkájában említi, hogy a templáriusok XII. század közepén épített temploma Párizsban körtemplom volt, amelynek középterét a körüljárótól hat oszlopköteg választotta el. Hasonló volt ahhoz a rend londoni, douvresi és maplesteadi temploma. Molnár Vera említett munkájában nem tartja elképzelhetetlennek, hogy a karcsai körtemplomot a johanniták építették. Ugyanott azonban a templom építését — ha feltételesen is — a XI. század 2. felére tette, amikor a johannita rendet még meg sem alapították. E két feltevés ellentmond egymásnak. A kettő közül a jobban alátámaszthatót előnyben kell részesíteni. 57
