A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)

Gallé László: Magyarország zuzmócönózisai

Fény kedvelő, szárazságtűrő, neutrofil, illetve kevéssé bazofil, nitrogéntűrő, kisebbfokú porosodást is elviselő zuzmótársulás. Lombosfák törzsén és ágain, bokrok gallyain, néha holtfán (kerítésdeszkán) az egész ország területén gyakori (M). A simakérgű lombos fák törzsén a Lecanoretum carpineae, deszkafelületen a Lecanoretum allophanae előzi meg. Később a Xanthoria, Parmelia, végül Ramalina fajok is számottevően behatolnak a társulás karakterfajai közé. A Physcietum ascendentis zuzmóasszociációnak több változata, illetve szubaszszociációja ismert. A változatok a társulás idősödésének, illetve a héjkéreg mikroklimatikus viszonyai változásának (repedezés, kemizmus megváltozása, stb.) függvényei Ilyen változatok a következők: a) parmeliosum glabrae Barkm. 1958 A Parmelia glabra és P. exasperatula telepek jelentős térhódítása jellemzi erősebben repedezett héjkérgű törzseken. b) xanthoriosum parietinae Ochsn. 1928 A teljesen kifejlődött, tipikus asszociáció az említett szárazabb aljzatokon< A Xanthoria parietina sárga telepei mellett a szürkésfehér Physcia stellaris és Ph. aipolia jól termő telepei mindig megtalálhatók a változatban. c) physciosum griseae Barkm. 1958 Idősebb puhakérgű fák (Populus alba, Fraxinus excelsior és Fr. pennsylvanica) törzse alsó részének erősen repedezett héjkérgén fejlődik ki. Az aljzatot magas borításfokban fedi (D:4—5), szárazságtűrő mohokkal is gyakran keveredik. d) physciosum leptaleae Klem. 1948 Nem túlzottan repedezett kérgű lombos fák törzsén az ország déli részein szórványosan előforduló változat. e) ramalinosum fraxineae Ochsn. 1928 Nagyobb levegőnedvesség, páratartalom mellett idősebb törzseken fellépő válr tozat, amelyben a Ra-típusú fajok válnak uralkodóvá. f) cladoniosum Gallé 1973 Hazai homoki erdőinkben az erősen megdőlt, közel vízszintes helyzetű törzseken egy m-nyi talajszintfeletti magasságra is felhatol a Cladonia magyarica f. corticicola, ugyancsak enyhe hajlású boróka ágakon Cladonia coniocraea és Cl. fimbriata keveredhetnek a Physcietum karakterfajai közé. A jelenséget a Szeged-Ásotthalom melletti Emlékerdőben és a bugaci ősborókás területén észleltem. A) parmelietosum physodis Ochsn. 1928 A. szubasszociáció nemcsak lombos, hanem tűlevelű fák törzsének alsó és középső szintjében jelenik meg. Igen szegényes fajlistájú, a Hypogymnia physodes mellett Parmelia sulcata, itt-ott Evernia telepek jellemzik. A típusos társulásoknál kissé magasabb nedvességigényű. Nálunk a Mátra-hegység területén a Hypogymnia physodes, mint differenciális faj gyakran maximális borítasi értékkel (D:5) jelenik meg. Széljárta törzseken a Parmelietum furfuraceae társulásba mehet át, ahol a Pseudevernia furfuracea válik uralkodóvá. B) physcietosum bizianae Gallé 1961 (7. táblázat) Az ország délibb területein a nagy állóvizek mellett (D Dt, Keszthely, Balatoni mente; Hévíz, tópart) lombos fák törzsének koronaalatti és középső részén forduelő. Differenciális faj a Physcia biziana var. aiplolioides, amely igen jól fejlett telepekben, magas borításfokkal jelenik meg a társulásban. A típusos társulásnál kissé magasabb nedvességigényű. 484