A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)

Gallé László: Magyarország zuzmócönózisai

Cönológiai csoportnak tekinthetők a differenciális fajok alkalmi csoportjai is. amelyek a karakterfajok mellett megkönnyítik az egyes társulások elkülönítését. Az a kapcsolat és kiválogató erő, amely egy állományon belül a populációk mintázatának kialakításában, több állomány vonatkozásában pedig a növénytársulások szerkezetének, jellemző fajösszetételének meghatározásában szerepet játszik, — a cönológiai affinitás. Bizonyos fajoknak a társulásalkotó vagy uralkodó (domináns) fajhoz való erős cönológiai affinitása hozza létre az állandó fajok csoportját (állandóság, konstancia). Ugyancsak cönológiai affinitás tapasztalható a különböző cönológiai csoportok elemei (karakterfajok), sőt az ökológiai csoportok fajai között is. Az ismertetett cönológiai csoportok biocönózisokat hoznak létre. A korszerű cönológia értelmezésében a biocönózis (életközösség) általában valamely élőhelyen (biotóp) előforduló élőlények összessége. Az élőhely és az életközösség együtt az ú.n. biodinamikus teret alkotja. Részletesebb megfogalmazásban a biocönózis bizonyos élettérrészben állandóan és következetesen előforduló, az élettérrészben uralkodó viszonyokhoz többé-kevésbé tökéletesen alkalmazkodott, az élettérrészhez és egymáshoz okszerű belső kapcsolatokkal fűzött, meghatározott minőségű növény- és állatfaj határozott számú egyedeinek összessége. Az életközösségek kialakulásával, jelenségeivel és fejlődésével a biocönológia foglalkozik. A biocönológiának a növénytársulásokkal foglalkozó résztudománya a fltocönológia. Ennek cönoszisztematikai alapegysége, a zürichi-montpelieri iskola értelmezésében az asszociáció-hierarchia kiemelt rangú társulása, az asszociáció. Az asszociáció a növénytakaró egysége, meghatározott faji összetételű, törvényszerűen ismétlődő, önálló növénytársulás, amelynek felépítése állandó és jellemző fajokon alapul. A meghatározás értelmében az asszociáció nem esetleges, véletlen szülte „növényegyüttes", hanem lényegében mindenütt ugyanazon fajokból álló, állományaiban hasonló megjelenésű növénytársulás. Ma az asszociáció a florisztikai különbségeket, a flóratörténeti és ökológiai viszonyokat is jobban kidomborító lokális és regionális társulásokat jelenti. Az asszociáció alatti egységek a szubasszociációk, amelyek elterjedésük szerint meghatározott differenciális fajok által kvalitatív jellemvonásokban különböznek egymástól. A termőhely ökológiai eltérései egyes változatokhoz, variánsokhoz vezetnek. Minél tökéletesebb felépítésű az asszociáció, annál több szintre oszlik. A szintek önálló ökológiai egységeket, szinttársulásokat (szinuzium) alkothatnak. A szinuzium azonos megjelenésű, hasonló fajok összessége, amely különböző asszociációk alkotóelemeként vagy önállóan is felléphet. Az asszociáció fölött álló cönológiai egységek az 1. asszociáció-csoport (föderáció), a florisztikailag rokon, számos közös jellemző fajjal rendelkező és hasonló ökológiájú asszociációk összessége, 2. asszociáció-sorozat (ordo), a florisztikailag rokon csoportok összessége, és az 3. osztály (klasszis), a legmagasabbrendű fokozat, amely az asszociáció-sorozatokat foglalja össze. Az asszociációkat uralkodó vagy jellemző fajaikról nevezzük el s nevüket a kettős növénynévből -etum raggal képezzük, pl. Physcietum ascendentis. A szubasszociáció nevét -etosum végződéssel képezzük, pl. Aspicilietum cinereae squamarietosum versicoloris. A variáns (faciès, szociáció) -osum végzetű, pl. Physcietum ascendentis ramalinosum fraxineae. 430