A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)

Dóka Klára: A Szegedi Királyi Biztosság (1879–1884)

védte, azonban ezt is tönkretette az árvíz. Szeghő Attila, a folyammérnöki hivatal vezetője elképzelése szerint ezt a gátat a Tisza О pontja felett 6,64 m-re (a körtöltéstől 3 m-rel alacsonyabbra) ki kell egészíteni, és ez már teljes biztonságot nyújt. Mivel a munka összesen 7000 Ft-t igényelt a folyammérnöki hivatal — külön engedély nélkül — még 1879 őszén hozzáfogott az építkezéshez.

42 A várost védő külső töltések építését illetően más elképzelések is voltak. A városi tanács augusztus-szeptember folyamán többízben kérte a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztériumot, hogy a baktó-szilléri töltést teljes hosszában építsék újjá. Ez közelebb volt a városhoz, és egy része a körtöltésbe is beépült. A minisztérium ellenezte a javaslatot. E töltés lényegesen hosszabb volt, a sövényházinál kisebb területet védett, és a petresi szakadás miatt az építés állandóan veszélyeztetve lett volna. A város a baktó-szilléri töltés építéséhez a pénzt úgy próbálta előteremteni, hogy kártérítést követelt a percsora-szegedi társulattól az árvíz miatt. Azonban a társulat ügyei rendkívül lassan rendeződtek, és egyelőre semmi kilátás nem volt arra, hogy fizetni tudnak. A percsora-szegedi társulat a petresi töltést szerette volna mindenképpen újjáépíteni, hogy a társulat ismét megalakuljon. A szegediek azonban semmiképpen sem kívántak a petre si töltés építéséhez hozzájárulni.

43 A királyi biztos a helyi körülményeket legjobban ismerő folyamérnöki hivatal véleménye alapján döntött. A sövényházi töltést tekintették végleges külső védelmi vonalnak. Itt 1880-ban újabb erősítésekre került sor. Az újjáépített töltés hossza 8891 m, magassága a Tisza 0 pontja felett 8,53 m volt. A töltés fenntartására Szeged város részvételével megalakult a „Sövényháza-szegedi ármentesítő társulat". Tagjai voltak mindazok a birtokosok, akiknek területeit az 1879 évi árvíz elöntötte. Az alapszabályokat a Közmunka és Közlekedésügyi Minisztérium 1881. febr. 14-én hagyta jóvá.

44 A Szegedi rekonstrukció egyik fő lépése a városrendezési terv elkészítése volt. Az újjáépít és általános elveivel a városi tanács képviselői, az Országos Közegészségi Tanács, a T sza szabályozását felülvizsgáló külföldi szakértők egyaránt foglalkoztak. A tervekben mindenütt szerepelt a város feltöltésének szükségessége. A királyi biztos hivatalbalépése után is több tervet nyújtottak be az újjáépítéssel kapcsolatban, Horváth András szegedi építész a Tiszameder kiszélesítését, haltenyésztő telepek létesítését javasolta.

45 Bainwille József, városi főmérnök az árvíz elleni védelmet tartotta a legfontosabbnak.

46 A környező városokban élő mérnökök is adtak be javaslatot: pl. Heim Antal nagykanizsai mérnök, Imre János nagyváradi építész, Jassinger János szeghalmi mérnök.

47 A város újjáépítése Lechner Lajos tervei alapján történt. Lechner, mint a királyi Biztosság műszaki osztályának vezetője közvetlenül irányította a munkát. A város újjáépítési tervében 6 fő szempont érvényesítését tűzte ki célul. Legfontosabb nála is a város árvíz elleni biztosítása volt. Ennek érdekében a város területét fel kívánta tölteni. Azonban az volt a véleménye, hogy ha a töltést az árvíz szintje fölé emelnék, betemetnék vele a várost. A föld mozgatását anyagi szempontból sem tudnák vállalni. Csupán az egyes tereket és utcákat akarta feltölteni olymódon, hogy ezek összefüggő magaslat-hálózatot képeznének, amelyet kívül a körtöltés véd. Második szempont a város megfelelő beosztása volt. Lechner a városrendezésnél fel tudta használni pesti tapasztalatait, és így Szeged beosztása is nagymértékben hasonlít a főváros pesti oldalának képére. A szegedi belváros a kisajátított Vár területén 42 OL К 576. 1879—1901. 43 uo. 1879—

IV—812. 44 uo. 1881—11. a.—31. 45 uo. 1879—

IV. a.—472. 46 uo. 1879—

IV. a.—1536. 47 uo. 1879—

IV. a.—472, 1880—

IV—51, 97. 378