A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)

Dóka Klára: A Szegedi Királyi Biztosság (1879–1884)

ködését tette szükségessé. Szeged ügyével az Országos Közegészségi Tanács is foglalkozott. Máj. 12-én a miniszterelnökhöz intézett véleményét — amelyben az aktuális teendőkön kívül a városrendezés egészségügyi vonatkozásairól is szó volt — tájékoztatás céljából megküldték a városi tanácsnak és a királyi biztosnak. Felhívta a Tanács a figyelmet arra, hogy a város újjáépítésével, a részfeladatok megoldásával kapcsolatban kérjék ki az egészségügyi szakemberek véleményét. A házak között üres terek, fás, bokros ligetek legyenek. A sütődéket, mosókonyhákat, vágóhidakat a város szélére helyezzék. A laktanyákat, gyárakat szintén telepítsék ki a város központjából. A lakosság jusson megfelelő ivóvízhez, amely a közegészségügy egyik legfontosabb feltétele.

33 Szeptember elején a királyi biztos, a városi főorvos, valamint a biztosi tanács egyik tagja bejárták a várost, és meghatározták a legfontosabb teendőket. A tócsákban elszaporodott halakat összegyűjtették, megtiltották az engedély nélküli, ingoványos területen történő építkezést. A lakosságot egyelőre Tisza vízzel kívánták ellátni, és a folyóban két merítőhelyet határoztak meg. Ideiglenes épületekben járványkórházat állítottak fel, az állandó kórházat egy épségben maradt épületbe (lyceum) helyezték. Meghatározták a temetkezések rendjét. Az aktuális egészségügyi intézkedések bevezetését nagyban elősegítette az, hogy 1879 okt. végén a szivattyúzás befejeződött, és csaknem 8 hónap után a víz eltűnt az utcákról.

34 Ekkor legfontosabb munka a megmaradt lakóházak kiszárítása, a temető rendbehozása és a mielőbbi fertőtlenítés volt. A királyi biztosság feladata lett a városban maradt vagy a visszatért menekültek elhelyezése. A jobbmódúak saját maguk emeltek ideiglenes építményeket, a szegényebbeket a város költségén, vagy adományokból épített barakokban helyezték el. A barakokban csaknem 4000 ember talált menedéket.

35 A menekültek jelentős részét a Várba telepítették. A korábbi elképzeléseknek megfelelően az 1879. aug. 29-i vegyes bizottsági ülésen megtörtént a Vár kisajátítása. A katonaság cserébe a várostól üres telket és pénzt kapott az új laktanya építésére.

36 A Várat egyelőre a hajléktalanok számára rendezték be. Itt a menekültek a katonai rendnek megfelelően éltek, amire a várnagy felügyelt. A lakosok számára készült házi rendszabályok pontosan meghatározták a beköltözés és távozás lehetőségét, a kapu nyitvatartásának idejét, a szobák, konyhák, mosókonyha, tűzhelyek használatának módját, és az együttélés egyéb normáit. A Várban és barakokban a szegényebbek ingyen, a módosabbak lakbér ellenében éltek.

37 A királyi biztos eddig felsorolt intézkedései az élet megindulását segítették elő, és az árvíz következtében kialakult helyzet miatt váltak szükségessé. 1879 őszén a főbb erőket az aktuális, ideiglenes feladatoktól a hosszabb távra szóló munkákra kellett összpontosítani. E munkák közül legfontosabb a város árvíz elleni biztosítása volt. Az ideiglenes jelleggel megépített szádfal nem nyújthatott biztos védelmet, ezért már 1879-ben végleges döntés született a várost körülvevő körtöltés építéséről. A királyi biztos 1879. júl. 21-én adott megbízást a folyammérnöki hivatalnak a töltés terveinek elkészítésére. A körtöltés 3 fő részből állt. Első szakaszát a tiszaparti töltés képezte, amelyet az árvíz tapasztalatai alapján megerősítettek, tervbe véve a rakpartépítést is. Másik része a régi baktó-szilléri töltés volt, amely az árvíz idején erősen megrongálódott. A harmadik szakaszt az alföld-fiumei vasút vonala jelentette, amelynek nyugati oldalán épült korábban a szádfal is. Ezt megerősítették, majd az építményt az oszt33 OL К 575. 1879—

V—10. 34 OL К 576. 1880—

IV. b—1051. 35 uo. 1879—

IV.—97. 36 uo. 1879—

III—1937. 37 uo. 1879—111—1937, 1880—

IV. a.—70, Kulinyi, i- m. 108. 374