A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)

Dóka Klára: A Szegedi Királyi Biztosság (1879–1884)

zékieket leszavaztatta, és a javaslat — stiláris módosításokkal — az uralkodóhoz került. Az 1879: 20. tc.-ben rögzítették a biztos hatáskörét és feladatait. Legfontosabb teendői voltak a szivattyúzás befejezése, a lakosság elhelyezése és élelmezése, Újjáépítési terv kidolgozása, kárbecslés, segélyek szétosztása. A törvény 6. §-a a belügyminisztériumot felhatalmazta, hogy ha „szükségesnek bizonyul, a királyi biztost szab. kir. Szeged város törvényhatóságában, az összes közigazgatás teendőinek teljhatalmú vezetésével is megbízhassa".

16 A biztos személyének kijelölése nagy felháborodást váltott ki. A miniszterelnök saját öccsét választotta a feladat végrehajtására. Tisza Kálmán május végén Szeged ügyével kapcsolatban megnyerte a ház bizalmát, ezért szánta rá magát erre a lépésre. A kormány tekintélyének helyreállítása az elpusztult városban így látszott a legbiztosabbnak. Máj. 20-án kelt a király rendelete a biztos kinevezéséről, és Tisza Kálmán jún. 2-án értesítette róla öccsét. Tisza Lajos korábban (1871. jún. 21- nov. 14.) közmunka- és közlekedésügyi miniszter is volt, így már bizonyos tapasztalatokkal rendelkezett a városépítés, vasút és vízügyi építkezések irányítása terén. Az emigrációban élő Kossuth Lajos felháborodott levelet írt a kinevezéssel kapcsolatban. Ellenezte Tisza Lajos kiküldetését a fővárosi sajtó és a Szegedi Napló is. Látták, hogy a biztos megjelenése a városban az autonómia felfüggesztését fogja jelenteni. Az ellenzéki körökhöz közelebb álló Dani Ferencet nyugdíjazták, hivatkozva arra, hogy idős, és már az árvíz idején sem kapott komolyabb funkciót. A biztos a városi tanács tagjai közül Pálfyval és Taschlerrel tartott fenn kapcsolatot, de intézkedéseinek az egész tanács és a törvényhatósági bizottság is köteles volt engedelmeskedni. Az első időben az ellentétek a városi vezetőség, a közvélemény és a királyi biztos között igen erősek voltak. A biztosi intézménynek Szegeden egyébként is rosszak voltak az emlékei. 1869-ben — tíz évvel az árvíz előtt —- Ráday Gedeon érkezett a városba ilyen minőségben. Ő a belyárvilág kiirtására kapott megbízást. Kegyetlenségei országszerte felháborodást váltottak ki. Tisza Lajost úgy fogadták, mint Ráday utódját. A felszín mást mutatott. A megérkező biztos tiszteletére ünnepélyes fogadást rendeztek, ahol a város vezetői köszöntették őt. Azonban sem a szegediek, sem Tisza Lajos viselkedése nem volt őszinte. A biztos megérkezése után néhány nappal bizalmas levélben értesítette a miniszterelnököt, hogy a lakosság bizalmatlan, a tisztviselők kétes segítséget nyújtanak munkájához. Mindenért az ellenzéki lap, a Szegedi Napló aknamunkáját hibáztatta. A tisztviselők a biztos tevékenységéről beszámoltak a Naplónak, több pénzért voltak csak hajlandók dolgozni, mint az idegenek. „Mert a városi hivatalnokok nagyrésze ahhoz a politikai párthoz tartozik, melyet itt a „Szegedi Napló" с politikai napilap képvisel s amely lap rögtön fellármázza a közszellemet, mihelyt erre legkisebb alhalmát nyer." Majd így folytatja : „A szegedi nép nagyon önző és — eddigi tapasztalatim után — legalábbis kétségesnek kell tartanom azt, hogy e nép (főleg irányadó elemeiben) arra az erkölcsi magaslatra tudna emelkedni, melyet számára jelen helyzete kijelöl. És hogy ez így van, ennek oka főleg a politikai viszonyokban gyökeredzik. A nép érzelme — bizonyos politikai tanok, nézetek és törekvések által fel van zaklatva, — bizalma, bármely kormányintézkedéssel szemben, kétes jellemű, a közérdek iránti óhajtásait, intencióit avagy pillanatnyi lelkesedését, csakhamar háttérbe szorítja magán érdeke, vagy igénye és — „a politika".

17 Az 1879:20. te. értelmében Tisza Lajos mellé megszervezték a biztosi tanácsot. Kinevezett tagjai közé tartozott: Jankovich Miklós, Bakay Nándor, Horváth Gyula, Végh Aurél, Komjáthy Béla, Szemző Gyula országgyűlési képviselők (köztük Bakay, Komjáthy függetlenségi, a többi kormánypárti), valamint Dobó Miklós kanonok,. 16 Corpus Juris Hungarici, 1879. Milleneumi Emlékkiadás. Bp. 1896. 90—91. 17 OL К 575. (Szegedi Királyi Biztosság, elnöki iratai) 1879—

VI—59. 370