A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)

Szenti Tibor: Kerekólak Csongrád megyében és a Vásárhelyi pusztán

Amíg a verem- és sárépítmények esetében a magyar lakosságnál korai, középkori példa utal arra, hogy a kerek alaprajzú építményeket állatszállásként is felhasználhatták (lásd : Ikvai Nándor fenti idézetét), addig a kúpos kunyhók példájára csinált kerekólak időbeni megjelenéséró'l biztosat ezideig nem tudunk, A kétfajta építésmóddal készült kerekólak esetében a sárépítményekről elmondhatjuk, hogy azokat az állatok szállására egész nap és egész évben, tehát állandóan használták, míg a csinált kerekólakat vidékenként váltakozva, napszakra és évszakra különülve, ideiglenes szálláshelyként alkalmazták. K. Csilléry Klára már idézett dolgozatában (34. o.) ezt írja: „A magyar kúpos kunyhók túlnyomó többsége lakóépület, de még a régebbi közlésekben is alig akad utalás arra, hogy családok ilyet állandó jelleggel laktak volna. Másrészt az is kivételes, hogy nem lakásként vették volna igénybe, mint például a nyugati részeken pálinkafőzőnek, s majdnem ilyen ritka, hogy ólnak építettek volna kúpos kunyhót, így Debrecen vidékén tyúkólnak, kutyaólnak, a székelyeknél disznóólnak." A növényi élelem raktára Századunkban már több kutató is fölfigyelt azokra a különös, a föld felszíne fölött kúpban végződő, néhol a talajszint alatt kerek üreget takaró gabonatároló építményekre, amelyeket Európában, Magyarországon több helyen, így a vizsgált területünkön, a délkelet Alföldön, különösen Szentes város és Szentes járás községeinek határában építettek. Vargha László

26 a gabonások és kerekólak egykori eredetéről többek között ezeket írja : „A sárból, vályogból épített gabonások a gabona eltartása mellett — hihetőleg egyidejűleg is —, így váltak az aprójószágok óljaivá. Az Alföldön általános sárépítkezés alkatában is meghatározó jellege a baromfiólak külső formájában a közelmúltban még általánosnak mondható földfeletti gabonásokat utánozza." Kutatásunk szerint, a gabonásoknak az állatszállásul ma használt kerekólakhoz már nincs közük, csak a közös, múltban gyökerező eredet vitathatatlan. Vargha László idézett tanulmányában Szegvárról még olyan, 1903-ban épült gabonást mutatott be, amely a föld színétől 0,70 m magasságban közbeiktatott födémmel 2 részre van osztva. A felső részében gabonát tároltak, az alsó részében megjelent a disznóól! A szóbanforgó gabonások abban általában megegyeztek — függetlenül attól, hogy a föld felett álló részükben tartottak-e terményt, vagy csak védelmül szolgáltak —, hogy földalatti, kerek tároló üreggel rendelkeztek, amely a gabonát, az ,,életet" rejtette. Az üreg falát töreket, vagy polyvát tartalmazó sárral kitapasztották, gyakran égették és tulajdonképpen egy beépített, földalatti gabonatároló edényt képeztek ki, amely a nagy hombáredényeket pótolta. Vargha László a gabonások eredetét időben így határozza meg

27 : ... „a hazai s eddig csupán az Alföldről ismert méhkas alakú, boglyakemence alakú gabonások s az ezekkel bízvást egyidejűeknek is mondható baromfiólak, legalább is formailag, egészen a korai bronzkorig nyúlnak vissza, míg földrajzi elterjedésük a még eddig közelebbről meg nem határozott sárépítkezés és a fonott, paticsfalas építkezés területével esik egybe." 26 Vargha L., (1940) 348 old. 27 Vargha L., (1940) 357 old. 312