A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)

Szenti Tibor: Kerekólak Csongrád megyében és a Vásárhelyi pusztán

kerek gabonatároló hombáredényekre, a földalatti és földfeletti gabonásokra, szélmalmokra, jégvermekre, húsfüstölőkre, boglyakemencékre, stb., mivel a közös eredetet a használatuk sejteti; az a tény, hogy az élet számára nyújtottak kezdetleges menedékhelyet, vagy valamilyen fontos szolgálatot teljesítettek, mint pl. a kemencék, szélmalmok. KEREK ALAPRAJZÚ ÉPÍTMÉNYEK Az ember szálláshelye Attól kezdve, hogy az ember állandó tartózkodási helyének választja a nyílt terepű sztyeppékét, alföldeket, a neolit-korban — a nyeregtetős, téglalap alaprajzú kunyhók mellett — megjelennek a kerek alaprajzú építmények is. Ezek különösen az i. sz. I—

IV. században, hazánk területén a szarmata putrik földbevájt kerek gödrei fölé emelt, a pásztorkunyhókhoz hasonló nád, vagy gally felépítményekben, majd a természeti népek által a mai napig is használt, kisebb-nagyobb alapterületű kerek kunyhókban és törzsi házakban érte el fejlődése egyik csúcsát. A SzabolcsSzatmár megyei Tarpán Szőke Mihály XIX. század végén épített kishegyi paticsfalas, venyigével födött, kerek alaprajzú kalyibája még a közelmúltban is állt.

22 Rendkívül érdekes, az ősi, földbevájt és a máig is alkalmazott pásztorkunyhóhoz hasonló, kerek alaprajzú, ideiglenes emberi szükségszálláshelyről beszélt Olasz Bálint Hódmezővásárhely-kopáncsi adatközlőnk. Elmondotta, hogy még a Tisza szabályozása után is, a múlt század végén, a hajdan erekkel, tavakkal, mocsarakkal teli vidéken sok nád nőtt. A csárpatleki út közelében, a IX—

XV. dűlő táján volt a nádgyűjtő hely. Télen a nádaratók ide hordták össze az elszállításra váró nádkévéket és enyhébb teleken a távoli városba még éjszakára sem mentek be, hanem a hevenyészett szükségkunyhókban húzták meg magukat. Apja, Olasz Imre, a kunyhóépítésről így tanította a fiát: — ,,Ha a mezőn utolér az alkony, oszt szögény fejednek nincs hova lönnöd, kuporoggy lé, magad alul körbe, a tíz körmöddel, vagy a bicskáddal kapard ki a fődet, amég belegömbölyödve, akár a csikasz, nem láccol ki belüle. Asz tán vágj égy kéve nádat, oszt sorjába állicsd a gödör szélire. Csatold lé aderékszíjadat, oszt kösd átfont a nádkontyát, hogy szét né hujjon. Húzd lé a nadrágodat, amit elül akassz a bejáratra. Takarózz a kabátodba. Möglátod, hogy nem vösz mög az isten hidege." A vidékünkön vizsgált háromfajta építésmóddal készült kerekólak, származásukat tekintve, két csoportban különülnek el. 1. A kúpos kunyhók mintájára a csinált kerekólak és a sövényfalú kerekólak, 2. a sárépítkezés alapján az egy- és többszintes, vályogból rakott kerekólak. Úgy tűnik — és kutatásunk eredményét támasztja alá K. Csilléry Klára

23 megállapítása is —, hogy e két építésmód eredetét és földrajzi elterjedését tekintve is, több ethnikum kultúrájához tartozik. K. Csilléry Klára: „A magyar kúpos kunyhó" с dolgozatában írja: ... „a kúpalakú kunyhó szinte az egész Európában elterjedt, s ez alól legfeljebb talán a Mediterraneum egy része lehetett kivétel." Épp az a földrajzi övezet, amit tanulmányunk előző fejezetének utolsó bekezdésében, a sárépítmények elterjedésének megjelöltünk. 22 Gilyén—Mendele—Tóth (1975) 90 old. 146 ábra. 23 K. Csilléry K., (1970) 31—43 old. 310