A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)

Ifj. Lele József: A Tápairét tanyái

tettek a Rétben. Nem egyszer előfordult, hogy a soványabb föld gazdája megkért néhány állattartót, legeltesse, járassa meg a földjét. „Majd fizetők érte egy-két litert a Müllernél." Ezzel mind a ketten jól jártak. A jószág legelt, egyúttal trágyázta a földet. Olyanok is voltak, akik ráeresztették a jószágot a földre már akkor, amikor a gazda föl se kérte rá. Ezért haragudtak. SÍRHEGY ~ SÍRHÖGY „Sírhegy, Sírhögy 1732: a nagy kerülő vagy Sírhegy körül gyeként vágván" (Sz L Missiles 1732), 1845: „Sír hegynek által ellen" (Sz 1. Tái szám nélkül) 43. sz. Az előtagról Sírhátnál, a hegy utótagról Keselyhegy címszónál ír Inczefi Géza. A terület árendában adott vejszehely volt 1845-ben. Szőlő itt nem termett.

5 A Sírhögy ma a lelei út mellett húzódik, az utolsó dűlő Tápé határában. Az utána következő ún. Határdűlő már lelei területre nyúlik. Tápé felől szélesebb csatorna, inkább tó simul hozzá, a Büdös tó. Éppen ezért a lelei, — a Ballá 1778-as térképén még makai út — baloldalát a tápaiak Büdöstópartnak is nevezik. A Sírhögyi dűlőre nyúlott a birtoka Zombori szenátornak, amit az 1894 évi nyomtatott térképen láthatunk a Súlymosér melletti és a vetyei Zomboriéval együtt. Természetesen tanyáikkal együtt. A régebbi tanyák közé tartozott még a Kis Péter-féle tanya, amelyik 1860 körül épült, és 1950-ben szűnt meg. Nagy Pál szerint ,,a Sírhögy ön bérletföldek voltak, nem vót ott egy tanya sé. Egyik részét a lelei, másikat a tápai nép bírta. A Sírhegy a határig [lelei határ] nyúlott. Csak ott volt egy tanya az én gyerökkoromban. Ha onnan kinéztek, ránéztek a püspök fogy ire. A Sírhögy mögött volt a Jeruga." A mai Sírhögyben, a Büdöstó szélén áll Apjok István tanyája, amit 1928-ban építettek. Apjokék, a többi sírhögyi gazdával Makóról települtek a Tápairétre hagymát termelni. A helyszínen vert vályogból építették kétosztatú házukat, benne egy hosszú szobát' végében meg egy konyhát. A területet — öt hold földet — árendában fogták a várostól öt, majd tíz évre. Kezdetben 1000 •- ölön hagymát, a többi területen kukoricát termeltek. Vízállásos részein legeltettek. A legjobb részén 100—150 n. ölnyi területen zöldségfélét vetettek. Az életet árendás földön, saját erőből épített házban kezdték. Év végére már egy nagy disznót vettek. „Az országút szélibe füveit, hogy csak a szőre nőtt, de azért jól fijalt." 1942-ben bővítették a tanyát. A pitvar másik oldalára épült ekkor a meglevőhöz hasonló nagyságú szoba. 1950-ben a hátsó szoba kamra lett. Az istálló a kamra végében épült egy tető alá a főépülettel. Ugyanekkor kerítették be a tanyát napraforgószárral. Akkor nem volt megszabva a tanyához tartozó terület, mert ahogy terjedt a gazdaság, arányosan bővült az udvar is. A gazdaság erősödésével egyidőben kellett építeni megfelelő nagyságú gazdasági épületeket is. így először „színét", takarmányost, nyári istállót, ólakat és górét építettek. A termelőszövetkezetek szervezéséig 3—4 tehén, 2 ló, több sertés és aprójószág legelt a nagy udvarban. A családfő foglalkozása a hagymatermesztés maradt, így annak tárolására épült a tanya teljes hosszában a „hajmásszín", ami a tápai parasztház esetében színaljának, hasalós színaljának felelt meg. A közelben még egy tanya áll lakottan, Forrai Sándoré. Ő 1943-ban építette. Úgy tartják, hogy amikor a hagymakertész szivart szív, nincs baj. Keletje van a hagymának. Volt olyan időszak, amikor a hagyma drágább volt mint a hús. Máskor meg olyan olcsó, hogy a Tiszába, vagy a közeli Büdös tóba öntötték. Ki tudja, nem éppen ilyennemű használatától maradt e meg napjainkig az így ismert neve?! A tóparton épített még rövid életű tanyát a két Báló-testvér Makóról, 5 Inczefi G., (1971) 871. 263