A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)

Börcsök Vince: Adatok a szegediek borkereskedelméről és borfogyasztásáról

A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1976—77jl ADATOK A SZEGEDIEK BORKERESKEDELMÉRŐL ÉS BORFOGYASZTÁSÁRÓL ч BÖRCSÖK VINCE (Szeged, Móra Ferenc Múzeum) TÖRTÉNETI MÚLT A szegedi borkultúra nagy múltú termelési, fogyasztási és kereskedelmi hálózatba ágyazódott be. A várost először III. Béla az 1183. évben kiadott, só kiutalásával kapcsolatos oklevele említi. A tatárjárás után IV. Béla vár építését rendeli el. Éppen a sószállítás révén kerültek kapcsolatba a Probus római császár (I. sz. 276—282) uralkodása alatt kialakított szerémségi borvidékkel, amely többszöri hanyatlás után mindig megújult.

1 A Kárpát-medencében már a rómaiak előtt is volt szőlőművelés. Pannónia területén a kelták, Erdélyben a dákok annyira előtérbe helyezték a szőlőtermelést és borfogyasztást, hogy akadályozta a rómaiak elleni fölkészülést.

2 Feltehetően a római provinciákká vált Pannóniában és Dáciában újra fellendült a szőlőművelés. Közvetve a honfoglalást megelőzően itt élt néptöredékek útján, a rómaiak szőlőtermelési hagyományait vették át honfoglaló őseink. Déli hatások a szerémségi borvidék révén erőteljesebben kirajzolódnak. Moór Elemér nyelvészeti kutatásokkal megkísérli annak bizonyítását, hogy az előkelő magyarok már az őshazában is élték a bort. Amikor megszállták a Kárpátmedencét, a szlávok útján szerezték be boraikat, majd a közmagyarok is megkezdték a szőlőtermelést.

3 A Kárpát-medencében letelepült és keresztény hitre térített magyarok liturgiájában elengedhetetlen volt a bor. Nem véletlen tehát, hogy, a kolostorok foglalkoztak elsősorban bortermeléssel és borkereskedelemmel. Eleinte laikus testvérekkel műveltették a szőlőt. Ez a grangia-rendszer nem vált be, ezért megszüntették.

4 Az egyház ezután a szőlődézsma, a borkereskedelem és a birtokain áthaladó borszállítmányok után szedett vám révén szerezte be borszükségletét. A szegedi pusztával határos Kecskemét szőlőtermelését már II. Géza királyi oklevele is említi. Délről, bár nagyobb távolságra, a rómaiak által telepített szerémi szőlők révén nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy Szeged népe már az Árpád korban termelte a szőlőt és fogyasztotta a bort. Okleveles adatok alapján igazolható, hogy a szegedieknek már IV. Béla korában voltak szőlőbirtokaik a Szerémségben. Mátyás 1471-ben kelt oklevele ugyanis Béla, András, Károly, Lajos és Zsigmond által adott vámmentességet újítja meg.

5 Az Aranybulla 25. cikkelye közvetve ugyancsak elősegítette a szegediek borkeres1 Bálint S., (1973) 67; Bálint S., (1975) 15; Kovács J., (1901) 238; Oltvai F., (1968) 15; Szüts M. (1914) 29. 2 Andrásfalvy B. szíves közlése. 3 Égető M., (1975) 450; Moór E. 1963. febr. 20-án a JATE Bölcsészettudományi Karán tartott: £*1оя H я Síi hói 4 Bálint S., (1973) 67; Bálint S., (1975) 15; Szüts M., (1914) 28. 5 Gulácsy S., (1927) 178; Kovács J., (1901) 238; Varga F., (1875) 82. 233