A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)

Tóth Ferenc: Anyag és technika Makó népi építkezésében

következett a lécezés és cserepezes. Az egy méter magas gangdeszkákat függőlegesen illesztették egymáshoz és a hézagokat 4 centiméteres fuglécekkel borították. Az ereszoszlopok és koszorúk sarkaiba gazdag díszítésű ciráda került. Az ereszoszlopok és a koszorú sarkait levették, fózolták. A szarufák végeit is díszesen kanyarították. A tető beszegése a ház végénél 12 milliméteres verébdeszkákkal és 24 milliméteres prémdeszkákkal a hosszoldalon vízszintes hemplattal, a szarufák végén csipkés kivitelű oromdeszkákkai történt. Ha a tűzfal nem téglából készült, a ház végeit bedeszkázták. Az ollótalphoz egy colos vastagságú vízvető deszkát szegeltek. A napsugaras házvég előbb egy alap vagy blind-deszkázást kapott, erre jött a napsugaras deszkaborítás. Igen ritka Makón a kakasülős tetőszerkezet. Ennél a típusnál szelemen és ollófa nincsen, a szarufákat a mennyezetgerenda végébe csapolják és a szarufákat a felső harmadban merevítőgerendával kötik össze. Ez a kakasülő. TETŐFEDÉS Vidékünkön a legkezdetlegesebb tetőfedés a bogárhátú putri sárral történő letapasztása volt. Ezt évről évre gondozni, tapasztani kellett, mert különben a víz hamar utat talált magának. Makón a nádból, gyékényből, zsúpból készült tetőt gaztetéjnek nevezik. A Maros szabályozása és a határba húzódó csatornák megépítése előtt nádban, gyékényben igen gazdag volt a határ. A 19. század elejéig szinte kizárólagos volt a gaztetéj. Az iracserép, pala zsindely nád 1900 1910 1920 1930 1949 i960 17. A tetőfedés anyaga 191