A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)

Kőhegyi Mihály–Nagy Ádám: XVI. századi éremlelet Tápé-Malajdokról

Utrecht 135. II. Fülöp (1556—1598) tallér 136. tallér Westfriesland J37. tallér A részletes felsorolás után elsőként megpróbáljuk az elrejtés idejét és körülményeit tisztázni. Az első kérdésre viszonylag könnyen felelhetünk, mivel évszámos pénzekről van szó, s így csak meg kell keresni a legutolsó évszámú veretet. Leletünkben az aprópénzek között a legfiatalabb Rudolf 1596-ban Körmöcbányán vert magyar denára. A záró év a tallérok között is pontosan 1596, amely 1 db szászországi vereten látható. Ez a tény megerősíti azt a feltételezésünket, hogy a két külön előkerült lelet nem véletlenül feküdt évszázadokig szinte egymás mellett, hanem egy időben, egy személy rejthette el. A továbbiakban nem is választjuk szét, együttesen tárgyaljuk azokat. Valószínű tehát, hogy 1596-ban vagy nem sokkal ezután volt kénytelen elásni tulajdonosa a súlyra és értékre nézve is tekintélyes vagyont. Az elrejtés okát a korabeli eseményekben kereshetjük. Magyarország a XVI. században állandó harcok színtere.

4 Az 1568-ban megkötött drinápolyi béke következtében azonban 25 évre nagyobb hadjáratoktól mentes, viszonylag nyugodt időszak következett. Ez sem jelentette természetesen a zavartalan fejlődés lehetőségét. Különösen a hódoltsági határvidéken folytak kölcsönös rablótámadások. A béke így nem váltotta be teljesen a hozzáfűzött reményeket. A század második felében már a válság jeleit figyelhetjük meg a hatalmas török birodalom gazdasági és politikai életében. A végvári harcok nyomán 1591-ben fellángolt a tizenöt éves háború, s váltakozó sikerekkel folyt 1606-ig. 1595-ben Erdély •— Ausztriával szövetségben — bekapcsolódott a törökellenes harcokba. Báthori Zsigmond, székelyekkel megerősített seregével, győzelmet aratott a törökök felett. Magyarországon pedig a császári csapatok Esztergomot foglalták vissza. A törökök békét kértek, a bécsi udvar azonban a háború folytatása mellett döntött. Erre 1596 áprilisában Temesvár környékén a tatár csapatok rabolni, fosztogatni kezdtek. A kolozsvári országgyűlés április végén már arról értesült, hogy a törökök Lippa várát is megszállták, sőt dúlják a Körös vidékét.

5 Báthori Temesvár ellen indult júniusban, de elfoglalni nem tudta. Osztrák szövetségese, Miksa főherceg pedig kihasználatlanul hagyta a tavaszi és nyári hónapokat, nem segített, helyette Vácot és Hatvant foglalta el. III. Mohamed szultán szeptember elején már Szegeden volt, előcsapatai egészen Szolnokig eljutottak.

6 A szultán Hatvanért akart bosszút állni, s főleg Egert elfoglalni.

7 A csapatok ellátását természetesen a városnak és környékének kellett biztosítani. Innen indultak Szolnok, Hatvan, Eger ellen. Mezőkeresztesnél győzelmet arattak a császári sereg felett, de további erő hiányában sietve haza indultak, ismét Szegeden át. Két év múlva a törökök, tiszántúli térhódításuk során, Nagyvárad elfoglalását is tervezték. A Szegedről kiinduló sereg ostroma elhúzódott, s a tél beálltával félbesza4 Magyarország története 1526—1790. szerk. H. Balázs É—

Мак kai I., Budapest, 1962. 25., 138

s 5 Márki S., A tizenöt éves török háború történetéhez. Hadtörténeti Közlemények, VII. (1894) 357. 6 Reizner J., Szeged története. Szeged, 1900. I. 132. 7 Komáromi A., A mezőkeresztesi csata 1596-ban. Hadtörténeti Közlemények, V. (1892) 36. 1568 1 db 1591 j. n. 1 db 1593 1 db 154