A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)

Horváth Ferenc: Csengele középkori temploma

időn át valószínűsíthető, korai megjelenésük ismeretében pedig az említett keleti eredetet s a kun viselethez tartozásukat sem vethetjük el teljességgel. A csengelei 11. sír övét a fentiekre támaszkodva a XIV. századrakeltezhetjük.

55 Gyűrű a 4. és 12. sírban fordult elő, korhatározó értéke egyiknek sincs. Hajkarika csupán a 17. sírban volt, az egyik nagyméretű, végén rovátkolt tokban végződő típus pontos analógiáját az 1241 előtti Nyáregyháza-pusztapótharaszti és az 1241 körüli orosi pénzzel datált kincsleletben találhatjuk meg.

56 Hasonló fordul elő a Cegléd-madarászhalmi anyagban is, biztos datálás nélkül.

57 A 2. sz. kisebb, nyitott végű hajkarikát XI—

XIII. századi analógiái

58 és imént említett párja keltezése alapján XIII. század véginek tartjuk. A 4, 12, 16, 24, 31, és 33-as sírokból származó ruhakapcsok és pitykegombok datáláshoz csak tág, XIV—

XVI. századi időhatárokat adnak.

59 Üveg pasztagyöngyök a 31. sírban fordultak elő, s bár XIII—

XIV. századi megfelelőiket is ismerjük,

60 e sír esetében biztosan XV. századiaknak kell tartanunk ezeket. Csengelén kívül Hingán is

61 a derék, illetve a medence táján füzérben fordultak elő, ami Szabó Kálmánnak azt a véleményét látszik támogatni, hogy ezek a medencetájon előforduló füzérek olvasók lehettek.

62 Az esztergályozott csontgyöngyök (24. sír) ugyancsak hosszú időn át, a XIII— XVI. század folyamán divatban voltak.

63 Ugyancsak Szabó Kálmán közleményében találunk a mi 31. sírunk 13. sz. ruhadíszének (13. ábra 13; IV. tábla 16) rendeltetésére. A mindig egyesével előforduló kis veretek eszerint ruhadíszek voltak.

64 A csengelei rendkívül kisméretű darab azonban csaknem teljesen kizárja ezt a lehetőséget, sokkal inkább valószínű, hogy egy olyan kisméretű tárgy díszéül szolgált, melyet a halott bal kezébe helyeztek a temetés alkalmával. Végezetül egy csillag alakú buzogányt kell megemlítenünk, ami bár szórványként került elő (18. ábra és I. tábla 1—la—b), lelet együttesünkben mégis számottevő jelentőségű. E tizenkéttüskés típus kialakulása ugyanis Dél-Oroszországban keresendő, amit igazol, hogy a Közép-Dnyeper-vidék és a Kárpát-medence közötti keskeny sávban fordul csak elő. A Kárpát-medencétől keletre használatuk a XI—

XIII. század közepéig terjed. Magyarországon a kunok feltűnésével jelenik meg, s a XIV. szá^ 55 V.o. 45. jegyzet. 56 Parádi N., Pénzekkel keltezett XIIÍ. századi ékszerek. A Nyáregyháza-Pusztapótharaszti kincslelet. Folia Arch. XXVI (1975) 120—161. 57 Topái J., i. m. 110. sír 1. ábra 11—12 és 1.1. 1—2, és 71. old. 58 Topái J., i. m. 1.1. 5, 8, 9, 13.; Szabó K., i. m. 11, 64, 65. kép. 59 A párizsi kapocsra: Bálint A., i. m. (1936) LXXIV. t. 4; Uő. i. m. (1938), XXIX t. 7, 9; uő, i. m. (1956), X. t. 13, 14, 18; Ifj. Fehér G., i. m. XXXVI. t. 6, 10, XLIV. t. 3, 4, XLV. t. 1, XL

VI. t. 6—7; Foltiny I.—Korek J., i. m. 1.1. 10. 11, 13—14—15, 17; Kovács В., i. m. IV. t. 7, 10; III. t. 5, VI. t. 4; B. Oberschall M., i. m. 3. t. 3/a; Ifj. Olasz E., Középkori leletek Békéssámsonon. SZKMÉ, 1955, 2. kép. 18.; uő, Árpád-kori templom és temető a kardoskúti templomdombon. Arch. Ért. 83. 2. kép 18; Papp L., A mohácsi csatahely kutatása. JPMÉ 1960, 20. kép.; Uő. Újabb kutatások a mohácsi csatatéren. JPMÉ, 1962., 5. kép 6. A gótikus ruhakapocsra: Bálint A., i. m. (1956) X. t. 15, 17; Kovács В., i. m. III. t. 4, 7, 8, 12, 13, 15, 18, IV. t. 3, 5, 13, VII. t. 3; Ifj. Olasz E., i. m, (1956) 2. kép 19; Uő. i. m. (1955) 19. kép; Bálint A., i. m. (1939) XXIX. t. 9—11. 60 Shafarik—Schulman i. m. 4. t. 13, 5. t. 3—6., 6. t. 2., 7. t. 1. és 53; Szabó K., i. m. 41 és 137. ábra. 61 Shafarik—Schulman i. m. 53. 62 Szabó K., i. m. 44. 63 Uo. 226—252. ábra és 50. 64 Bálint A., i. m. (1938) 69 és XX. t.; Shafarik—Schulman i. m. VI. t. 9. és 53. old.; Szabó K., i. m. 172, 167. ábra és 43. old. 116