A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)

Horváth Ferenc: Csengele középkori temploma

A leletmentő ásatást 1975 januárjában kezdtük meg az alsó-csengelei Bogárhá nevű dombon (3. ábra),

5 ahol a korábbi szőlőtelepítés alkalmával nagy számban kerültek elő tégla és kőtörmelékek, valamint emberi csontok. Két 12x2,5 m méretű É—D-i irányú szelvényt jelöltünk ki a domb legmagasabb pontján. A mezőgazdasági művelés következtében a domb annyira lekopott, hogy a templom alapfalai már az első 50—90 cm után előbukkantak. E legfelső réteg teljesen átforgatott, szántott, homokos talaj volt. Miután az első két szelvénybe eső alapfalakból a templom alaprajza nyilvánvalóvá vált, egy 12x6,6 m-es szelvénnyel (III. szelvény) az épület egész kiterjedését sikerült átfogni. A szelvényfalakat másfél méter mélységet elérve — miután kiderült, hogy teljesen homogén, értékelésre alkalmatlan képet adnak —, elbontottuk. Csupán a hajó kereszttengelyében hagytunk meg tanúfalat, értékelhető adatot azonban itt sem kaptunk.

6 A sírok felső rétegét a szőlőtelepítéskor teljesen elpusztították. A hajó belsejében két nagyméretű rablógödörrel végeztek jelentős pusztítást a templom végső pusztulása után (4 és 23. sz. gödör). E gödrök kiterjedése nyilván jóval nagyobb lehetett, mint azt a 110—140 cm mélységben — rendszerint a szűzföld jelentkezése határán — észlelhető körvonalaik alapján rögzíteni lehetett. A 23. gödör a Ny-i homlokfal alapozását is mélyen átvágva árokszerűen haladt DNy-i irányba, s a szelvényfalon túl is folytatódott. A TEMPLOM Az alapfalak a lefelé enyhén szűkülő alapárokba 10—15 cm vastag rétegekben bedöngölt szürke réti agyagból készültek. A legalsó réteget téglasor vagy kőalapozás nélkül közvetlen a kiásott alapárok aljára döngölték. Az apszis patkó, a hajó közel négyzet alakú (Külső méretek: 9,7X6,8 m.; belső méretek: 7,4X4,4 m.; ebből az apszis 2,75X3,2 m, a hajó 4,65X4,4 m). templom tengelye ÉK 32° — DNY 224°. Az alapfalak szélesége 1,1 m. Az alapozásmélységek az apszisnál —171 cm (-40 cm-nél jelentkezett), a hajó esetében —165 cm voltak (az utóbbinál —10 — —50 cm között jelentkeztek) (4—6. ábra). A templombelső feltárása során számos vakolatmaradvány került elő falfestés nyomaival (szürke, téglapiros, fehér festésű töredékek; fehér alapon sárga, fekete ívek; sárga alapon vörös mező — fekete sávokkal keretelve). A betöltésből előkerült kő- és téglatöredékekből ítélve (téglaméretek: 17X5X?; 15 X 5 X ? ; 13—13, 5 X 5—5, 5 X ?) a templom tégla és kő vegyes felhasználásával épült. A hajó alapozásának négy külső sarkára helyezett kváderkő valamint a későbbiek során tárgyalandó két építési periódus ismeretében azonban joggal feltehető, hogy a kétféle építőanyagot a két építési időszakban külön-külön használták fel. Az 1. gödörből és a templombelsőből előkerült áglenyomatos paticsok az egyszerű síkmennyezet 5 1975 január 24-én a csengelei Arany Homok Mgtsz a Csengelei Erdő és a vasútállomás között réten (015/ 17 hrsz. terület, „h" -alrész) homokkitermelést kezdett meg. A munkák beindulásakor az előkerült emberi csontokról értesítették a megyei múzeumot, s így a leletmentést még a temető számottevő károsodása előtt megkezdhettük. A „Bogárhát" elnevezés egyébként egészen jelenkori, a domb melletti tanya tulajdonosáról nevezik így a lelőhelyet, mely megbízhatóan azonosítható az 1747-es térképen jelölt templomhellyel. A feltárás 1975 január 27-től február 11-ig tartott, melyen részt vettek a Móra Ferenc Múzeum restaurátorai: Saliga László, Bánkúti Anna, valamint Nagy András ásatási technikus. A 3. ábrát Fari Irén, az 5. ábrát Nagy András, a 7, 16,17/b és 18. ábra felvételeit Toppantóné Nagy Czirok Anikó, a 15. és 17/a ábrát valamint a táblákon szereplő leletek rajzait Tóth Pál grafikus, a fennmaradó rajzokat és fényképeket a szerző készítette. 6 A szelvények rendszerét zsinórhálózattal továbbra is megtartottuk a mérések céljából. Mérőpontokként a szélső szelvények sarkait (A—

G), a szintezésekhez a déli hajófal alapozásának legmagasabb pontját jelöltük ki fix pontként (X-pont; vö.: 5. ábra). 95