Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

Gondolnánk, hogy szláv nevek jelentősebb számmal is találhatók az anyakönyvben, azonban ritkák. Ezek: Bachich, Bajalich, Baralich, Janota, Kulundzsia, Mamusich, Panich, Pallovich, Polyakovich, Stipanovich, Szarali, Taralich, Vecherovich, Vodeniczar (felesége Tóth Márta). 1686-ban a Város felszabadult a török uralom alól. Máshonnan is tudjuk, hogy számos szegedi mohamedán család visszamaradt. Ennek anyakönyvi nyomai szerint 1687. február 15-én három törököt kereszteltek meg János, János Farkas és Anna névre. A keresztszülők magyarok. 1688-ban egy másik Anna került az anyakönyvbe. Atyja török arszlán, édesanyja Rasa. Keresztszülei Gergely és Szabó Zsuzsanna. 1696-ban a szintén mohamedán szülőktől származó Erzsébetet keresztelik meg. Keresztszülei Puskás Gergely és felesége, Sütő Ilona. A visszamaradt törökség egyébként nem okozott különösebb gondot. Tudjuk, hogy más magyar városokhoz (Buda, Eger) hasonlóan a török lakosság megszokva életünket, elsajátította nyelvünket és nem követte kivonuló véreit. Megkeresztelkedvén, beleolvadt a helyi törzsökös magyar lakosságba. Egyes családnevek nyilvánvalóan a török eredetet őrzik : Kara, Török, Halál [Halil], Galaburdi, Buritty [Buridzs, ma már ragadvány név]. Megítélésünk szerint török kapcsolatokra utal az alsóvárosi Bullás (Bulás) családnév, amely eredetileg nyilvánvalóan ragadványnév volt : buja, bula, vagyis hímzésben jeleskedő török leány mehetett férjhez a magyar Őshöz. Maga a szegedi népnyelv is számos, máshol felsorolt török jövevényszót őrzött meg egészen napjainkig. Jeles részük a táplálkozás világába tartozik. Népünk a hódoltság idején derekasan megállotta a helyét. Gazdasági élete egyenesen virágzónak mondható. Fa- és bőripara, fazekassága, marhakereskedelme, vásárai híresek. Elutasító azonban a mohamedán Kelet szellemi világképével szemben. Mindezekre előadásunk során bővebben is rámutatunk. Szeged látképe (1698) 72