Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)
A dohányhoz fűződő szólásokról, hiedelmekről, gazdag mondavilágról a dohányzásról, illetőleg élvezeti szerekről szólva emlékezünk meg. A dohánynövény inkább a népiesen agyagosfőd néven emlegetett kötött talajt szereti. Érthető tehát hogy a szegedi gányó éppen a Temesközben, Békésben mutatta meg igazi tudományát. A növény nem kíván sok esőt, elég ha két Boldogasszony között megázik. Féltik a fagytól, nyári viharoktól. Régi dohánykertészek leginkább Illés próféta segítségében bizakodtak. Erről az ünnepnél szólunk. Egy jellegzetes gányónótát Török Károly közöl: Áldd meg Uram Isten a mi munkáinkat, Áldd meg a mi dohány palántánkati Emőnt mán afőlleg, Nem ád Isten jeget. Hapadillom! 20 A dohányföldet marhatrágyával szántják le, a műtrágyával nehezen barátkoznak meg. Ültetéshez a földet május elején föl kell szántani, illetőleg porhanyítani. Közvetlenül ültetés előtt való elsimítása Jázován a hanttörő borona segítségével történik. Ez alacsony, kolera, pikirozóra emlékeztető deszkaláda, amelyet tele raknak földdel, lovat fognak eléje, és a megszántott, beültetendő földet simítják el vele. A palántát Szent Antalra (június 13) el kell rakni. A föld jellemzése után most térjünk át a dohánymagra, palántára. A dohánymag lehet száraz és csírás. A csíráztatás már februárban elkezdődik és mindkettőt ősi hagyomány szerint leginkább hidegágyban vetik Gergely és József napja (március 12—19) között. A sövénnyel elkerített palántás, palántáskert vagy az udvar szomszédságában foglal helyet, vagy ideiglenesen az udvarból rekesztik el. A vetés előtt a dohányágyakat kellően meg kell porhanyítani, trágyázni. A magot nem szabad sűrűre vetni, mert nem fejlődik. Ritkára sem, mert akkor meg elleveledzik. Mindszentiek a juhmagyaró tréfás névvel illetett birkaürüléket össze szokták söpreni. Meg is szárítják. Utána ponyvában vagy zsákban megtapossák. Olyan puha lesz, mint a tubák. Ezt szórják takaróul az elvetett dohánymagra, majd lelocsolják. így majd kövéren kel ki a dohánypalánta. A növekvő palántát öntözni, gyomlálni kell. A palánta ellenségei a majláthfalviak megnevezése szerint az ordas, furulyásférög, tagadóbogár, vörösbogár, százlábúbogár, olvatagférög, jázovai összefoglaló néven dohánykukac. Közelebbit nem tudunk róla. A dohánypalántát a deszkiek szerint mindig szidni kell, mert csak így fejlődik kedvezően. Öntözéshez legjobb az állottvíz, vagyis ami nem közvetlenül kerül a palántára. Ez természetesen csak langyos időben történhet. A dohánypalánta olykor ligetös, vagyis csak itt-ott kél ki, illetőleg nem fejlődik rendszeresen. Éjszakai fagyok ellen zsuppszalmát, haszurát szoktak ráborítani. Ültetésre akkor kerül sor, amikor a palántának akkora a szára, mint a cigaretta. Fölszedéskor az alsó levelet letépik, vagyis az újszentivániak nyelvén mögcsupálik. Mindig a sűrűjéből szedik a palántát. Az ültetés több napig történik. Kint a földben a bőggő tréfás néven is emlegetett utaló gereblyével sorokat húznak keresztbe, hosszába. A találkozásnál van a palántaluk helye. Van, aki csak hosszában utal és megfelelő távolságban kapafokkal jelöli meg a lyukat. Most fúróval lefúrnak, a palántát beleteszik és melléje tömik a földet. Száraz talajon locsolásra is szükség van. Ez bádoglocsolóval, régebben locsolótök vagy luklocsoló néven emlegetett különleges cserépedény segítségével történik. Megjegyezhetjük, hogy az ültetőfúró alakja teljesen egyezik a paprikafúróéval. 20 MNGy II, 249. 605
