Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

lámpásos, lámpásom 'homlokán föltűnő, nagy, szinte világító fehér folt', pisztra, pisztrás 'orrán fehér vagy rózsaszín folt', szárcsa, szárcsaórú 'homlokán, orrán keskeny csík, mint a szárcsamadár fején', tűzött 'a fején apró fehér foltok', csillagos 'homlokán csillagszerű fehér folt', csókaszömű 'világos szemcsillagú.' Menése szerint : franciás 'első lábai térdben közel állanak egymáshoz, a végük pedig kifelé fordul', kecskés 'két első lába meredt.' Mások szerint 'hátsó lábait menés közben széthányja'. A csöbörbelépő magasra emelt lábbal lépked. A kaptás menés közben a lábát felkapkodja. Más magyarázat szerint összeveri a bokáját. Az ilyen ló bokájára papucs, azaz széles szíjból való bőrgyűrű kerül. 1721. A ló két első lába kaptás volt, mög van sütve. Természete szerint: karórágó, vagyis étvágytalan,csak a kocsirudat, jászolt rágja. A butacsírás nem eszik, csak a jászlat nyomja. A szitás jóllakva, folyton mozgatja jobbra-balra a fejét, lábát. A kötődős, másként makrancos közismert jellemvonás. A hímnek csődör, de még a XVIII. században is ménló a neve. 1764. Egy pej ötöd fű Mén Ló. Dugonics András is emlegeti: A deres Mén-ló se nyerít úgy a sárga kancák után, mint őa Ringyók után. Más régi, de öregek ajkán máig élő megnevezése: mony as. 1734. Bizonyos András nevű legény hozott három lovat, edgyik Csőre Kancza, másik fakó Pej monyass. Dugonics András szerint a csikósok így nevezik.

37 Nemző szervének csök a szemérmesebb neve. A nőstény kanca, régiesen kancaló. 1732. Mind az kétt kancza lovon S belleg vagyon. A tenyésztésre szántnak magkanca, anyakanca, nemzőszervének péra a neve. Szegedi Gergelynél (1566) kacola: Nagy undok étellel szegény rabokat tartják. Az lóhúst fővetlen ő eleikbe hányják, Az csitkók vérével, kacolák tejével Szegényeket itatják.

2,6 Herélt г. paripa, ritkásan paripaló. Amelynek herélése rosszul sikerült: komorcsődör. A lóherélés régi eszköze a cserepcsík, tápaiasan csérepcsík volt: egyik végén csíptető szerűen behasított pálca, amely a herezacskó összeszorítására szolgált. A csikó kedveskedve csina, Cernyán mucsi, lehet csődör csikó, kancacsikó, paripacsikó. Mint láttuk, Szegedi Gergelynél csitkó. A kiscsikó nyakába piros pántlikát szoktak kötni, csengőt — ez a csikócsöngő — akasztanak rá, hogy meg ne verjék szemmel, illetőleg a zajütéssel elriasszák róla az ártalmat. A kötélverő szemverés ellen a csikókötőfék szálai közé piros cérnát is bele szokott foglalni. Az elválasztott kiscsikó szájára tanyán odakerül a sündisznóbőrből formált csikópalóka, hogy anyját ne tudja szopni. Zabporcióját eleinte cukrozni is szokták. Tavaszonként megnyírják, farkát kerekítik, ez a csikónyírás. A két-három éves csikóló igába szoktatása úgy történik, hogy először szélhámos, lóggós állapotban odakötik a rúdhoz, az anyja mellé. Később hámot is raknak rá. A csikóhám, csikógyöplű megfelel a testi méreteinek. A lónak Szegeden ismert fajtái: gidra 'gidrán', nóniusz: ez a mezőhegyesi állami méntelep nemesítő hatására vált kedvelt gazdáink körében is. A Sövényházán található szállás az egykori előszállási uradalomban tenyésztett tájfajta ivadéka. Ismerős még a. félvér, telivér, arab fajta is. A mura 'muraközi' inkább nagy fuvarozáshoz való. A r'émonda idomítatlan katonaló. A szegedi tájon talán a sövényháziak nevelték a legszebb lovakat, ami nyilván az uradalom hatása is volt. Törzskönyvezett, hivatalos bélyegzővel megsütött kancáikat koronás névvel különböztették meg a többitől. 37 Dugonics A., Jólánka 127. 38 RMKT. VI, 10. A legújabb kutatások szerint a versezetet nem Szegedi Kis István, hanem Szegedi Gergely írta. 455