Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)
tet a földesúr a magyarok mellett. A bolgár és német azonban már pár év alatt elpusztul Lőrincfalváról. Pusztává Sváb Károly földesurasága alatt lett". Terján azóta népes puszta, gazdag hagyomány világgal. Hasonlóképpen pusztult el Imretelek is. TÉRVÁR közvetlenül a jugoszláv határszélen, de még hazánkban elterülő, közigazgatásilag Ószentivánhoz, új nevén Tiszaszigethez tartozó, mintegy 200 lelket számláló, színmagyar falucska. Már a középkorban virágzik. Akkor még kisnemesek lakják. 1450. Therwar. A XVI. század elején Kónya Potenciána asszony birtoka. A falunév eredete bizonytalan, de nyilván valami kisebb erősség lehetett. Erről a múlt században még hatalmas kőépület maradványai is tanúskodtak. A török defterdár 1557/58-ban 21 házat talált benne a következő magyar családfőkkel : Baráth Gergely, Bene Péter, Bessenyei Pál, Boros Balázs, Dénes György és Pál, Csontos Ferenc és Mihály, Damokos János, Fekete Pál, Gáspár Mihály, Irtó (valószínűleg : Értő) Benedek és György, Kandó Máté, Kovács Máté, Szabó Gergely és Tamás, Veres Márton, Vértesi Balázs, Vidák Antal. 253 Térvár a XVII. század második felében pusztává néptelenedik. 1777-ben „a katonai szállítások eszközlése végett" 14 szegedi dohánykertész család telepedett itt le gewehrscheinista 254 , az utódok visszaemlékezése szerint határőri kötelezettséggel. Később a feloszlott Százegyháza szegedi népéből is jöttek ide. A szőregi plébániatemplom egykorú anyakönyve megörökíti a Csányi, Csipak, Juhász, Szűcs, Varró, Vecsörnyés család nevét. Napjainkban itt él az Aradi, Bugyi, Hegyközi, Józó, Károsi, Kovács, Molnár, Nacsa, Papp, Vecsörnyés família. Rokoni kapcsolataik különösen Ószentivánnal, Alsóvárossal, Alsótanyával, Tápéval, Óbébával, Martonossal elevenek. A kis lélekszám miatt Térváron virágzó a kölcsönös segítség, jó szomszédság készsége. Társadalmias hagyományai közül még mindig él a farsangvégi tuskóhúzás és a Szent Iván tüzének ugrása. A falunak temploma nincs, de búcsúja van, őrzőangyalok ünnepén, ami talán a gewehrscheinista múlt emberi kiszolgáltatottságára is emlékeztet. Térvárnak jellegzetes a településformája. Egyetlen hosszú házsorból áll. A házak homlokzata előtti utca voltaképpen csak gyalogút, amelyen túl közvetlenül kertek, szántóföldek következnek. Talán kétszáz lépésre a határ. A telkek belső végénél húzódik az alj, vagyis a kövezett út. Innen, azaz hátulról van a kocsibejárat, kapu, ami az egész kis településnek szinte egyedi jelleget ad. Térvár határrészei : Százegyház, Középsőosztás, Bóján, Hatos, Fűzfa, Házifődek, Kisszőllőkalja, Fehérpart, Csucska, Picshajda. Ezekből a nevekből is kiderül, hogy a térváriak a pusztát fokozatosan vették művelés alá, illetőleg tulajdonukba. TISZAHEGYES, népünk ajkán Tiszahögyös, Högyös, sőt Igyos, szerbül Idős túlnyomó részében szerb ajkú falu, Száján szomszédságában. Magyar kisebbsége innen rajzott (1838) ide. Máig Szajánnak leányegyháza. Kápolnájának Vendel a védőszentje, amiből arra következtethetünk, hogy a hegyesi magyarok eleinte szerb gazdák juhászai voltak. 252 Kálmány III, XIII. 253 BorCsan. II, 593. 254 Csemovics D.2\. 239
