Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)
de a cötkények megakadályozták az elsüllyedésben. Miután nem kötötték ki, a folyás irányában úszott. A hal beleütközött és megakadt a háló szemében. Reggelre kelvén a halász összeszedte a fölakadt zsákmányt. A marázsa, marázsahállo 71 emlékeztetett a métré, de a cötkények nem közvetlenül kerültek a háló kötelére, hanem rákláb néven emlegetett zsinegek fűzték a marázsad'érék nevezetű erősebb zsineghez. Ennek két oldalát viszont a két marázsakaró, másként — Herman Ottó hallomása szerint 72 — mereglye, tartotta. A karókat a víz alalkalmas helyén kiszúrták. Mint öreg halászok mondják: a marázsát is holtágakban ivás idején, éjszakának évadján állították föl. így tudja ezt Dugonics András is. 73 A kereső halászat eszköze a kece, teljesebb, de ritkább nevén kecehálló. Nátly József szabatos meghatározása szerint „tsútsos zsákforma háló, melly a víz fenekén húzódik." Hasonló Herman Ottóé 74 is: „háromszögletű súlyozott fakeretre alkalmazott fenékháló, melyet csónak után vonszolnak." Súlynak leginkább lólábszár járja. A fakeret neve halászaink nyelvén kecefa, keceköröm, bónéfa. Erre erősítik rá a hálót. A kecekötél erős kötél, amellyel a kecét vagy kézben tartják, vagy pedig a ladikon elhelyezett csök néven emlegetett cövekre akasztják. Ez vonszolja a kecét a csónak után. Aki a csökhöz kötött kecét igazgatja : csökös. A kecének a szegedi vízen három fajtája ismeretes. A högyöskece jellemzője a hosszú farok. Végére lehúzónak cserép, csont van ráerősítve. Reginája nincs. Éjszakai halászathoz való. Mélyen, de csak a víz szélén húzzák. A regináskece tükörhálóval fölszerelt kece, amellyel főleg koratavasszal, mindjárt jégeredés, azaz jégzajlás után célszerű halászni. Ilyenkor hagyják el a halak vermes, halvermés néven emlegetett téli pihenőhelyüket. A kuszakece az előbbinek egyik változata, amelynek kivül két reginája van, ezek között pedig léhés, vagyis a reginát körülvevő lenge háló. Ősszel, október végén kezdenek vele halászni. Ha jég nincs, egész télen használják, mintegy áprilisig, amíg a hal gebedt. A csónak derekára akasztják, a csontok ki vannak dobva. Nyáron nem érdemes vele halászni. Valamikor 15—20 kecés alkalmi névvel illetett halász elindult novemberben egyszerre kecézni : éfogták az egész Tiszát, vagyis a Tisza egész szélességében próbáltak szerencsét. Munkájuk végén következett a kecetekerés, vagyis a súlyos teherrel megtelt kecének kihúzása a vízből: két csónak egymás mellé állott és vastag, erős rudat fektettek rajtuk keresztül, és a kecekötelet ennek forgatásával tekerték mindaddig, amíg a kece elő nem került a vízből. A zsákmányon természetesen megosztoztak. Szóbakerült ilyenkor a kecetemető is: olyan akadékos hely, a mederben, ahol a fenéken járó kece elakadt, tönkrement. 75 A kece a szegedi népnyelvbe is belekerült. A hegyesállú embert keceállú csúfolódó szóval illetik. Tápén arra a lányra, aki mindenféle női praktikával igyekszik magának vőlegényt szerezni, ezt mondják: hányi a kecét. Föltétlenül ebbe a szócsaládba, összefüggésbe tartozik a tápai kacéz is, azaz feszeleg, kényeskedik, kelleti magát, főleg fehérnép. Ma már ismeretlen a gyérháló, amelyet Dugonics és Nátly József is emleget. Herman Ottó szemtanúként 76 még leírja: „Szeged halászainál a kecéken kivül a keresőhalászatnak még egy neme dívik, amelyet a kishalászok, kettős bokorba összeállva, gyakorolnak, s ez nem más, mint a gyérhálóval való halászat. 71 Herman, I. 318. II, 813. 72 Herman, I. 319. И, 811. 73 Dugonics A., Etelka. I, 224. 74 Herman, II. 800. 76 Kissé zavaros Kovács J., 273. 76 Herman, I. 327. 434
