Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

Megemlítjük még azt is, hogy a Város XVIII. századi gazdasági újjászületésének során 1766-ban gróf Erdó'dy Kristóf dóci pusztáját 10 000 forintért zálogba vette, de 1775-ben a feudális hatalmasságok onnan eltávolították. Ennek a zálogbirtoknak a szegedi, illetőleg a beló'le sarjadzó Szeged-vidéki és temesközi dohánykertészet megteremtésében, naggyá fejlesztésében volt páratlan szerepe. A folyamatot máshol bó'vebben is kifejtjük. Temesközi összefüggésekbe tartozik, de a Város birtoktörténetének szabatos áttekintése érdekében mégis már most utalnunk kell rá, hogy 1781-ben a királyi kamarától a Városnak régi középkori birtokhagyományként is sikerült Újszeged, Szőreg, Szentiván, Térvár és Gyála 25 évre való zálogba vétele. Reménykedett benne, hogy tulajdonul is megszerezheti, ez azonban nem sikerült. Annyit azonban mégis elérhetett, hogy e falukat szegedi, fajtájabeli dohány kertészekkel népesítette be.

97 Szeged határát, kiterjedését Vedres István így jellemzi (1799): Fekvésem Csongrád nemes Vármegyében, Déli keletre dül a Tisza menttében, Szomszédim Dél felől Horgas, és Szabadka, Balota, meg Mérges, s az Ülési puszta. Kiskunság Dorosmát felén bé-szorítá Északi részeim: A tokháza, Pálos, Közel lak-helyemhez nagy pörrel taszítá. Tsólyos, és két Kömpötz pusztákkal határos. Birtokim szegletén Majsa kemény őrt áll, Szent László, és Ferentz szállása szugán áll. A Fekete Halom, Határim határja ; Három Birtokiak véghellyi tanyája. Le-felé a híres Pusztaszer, Dótz, Homok, Sövényháza, Győ, Fark, és a Porgányi fok. Sír-hegynél meg-fordul Vetyehát mentében Birtokom, Makai Nádas-rét szélében. Innét : Marost birom egész a torkáig : A Tiszát Porgánytól mind le Pap-halmáig. A XIX. században a határterület kiterjedésében lényeges változás már nem történt. Az udvari kamarával kötött egyesség (1836) értelmében Újszeged birtokáért lemondtunk Öttömösrol. Nem sikerült a Városnak megszereznie szaporodó agrárnépe számára az eladó horgosi Kárász-birtokot (1891), majd a gyálaréti Szapáry-uradalmat (1906). Szeged akkori törvényhatóságának megoszló álláspontja, illetőleg a liberális állam tétovázása miatt parcellázó bankok, majd földbirtokosok nagyon is önzó' kezébe jutott. Kisbirtokok, kisbérletek helyett majorok épültek rajtuk: Fehérpart, Szilágy, Lúdvár. Ezek egyébként Ősi helyi földrajzi nevek. A gyálai rét az első világháború után magyar kézen maradt, a falu Jugoszláviának jutott. Felparcellázták, majd Szilágy helyén szegedi és környékbeli szegényparasztok, munkások új falut alapítottak Újgyála, 1950-tol Gyálarét néven. Területe 1967-ben 4757 katasztrális hold, lakóinak száma 571. 1973-ban Szeged városához csatolták. Az 1920. évi földreform oldott meg egy hosszú idők óta vajúdó kérdést: a Tápai rét a Várossal kötött egyezség szerint Tápé község határterülete lett. Az 1949. évben végbement közigazgatási reform Szeged ősi határterületét önálló kisebb egységekre tagolta. Ismeretes, hogy a szegedi tanyavilág ősi, helyi közigazgatási hagyományok alapján kapitányság néven emlegetett és más vonat97 Ezt Kálmány Lajos gyűjtései is igazolják. 8 A Mária F. Múzeum ÉvC.c 75. II. 113