Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)
A szegedi barokk népiség alakításában természetesen kiváló részük van az újjászülető céheknek is, amelyeknek tagjai az első időkben leginkább bevándorolt németekből, részben pedig a magyar Felvidékről, a hazai barokk szülőföldjéről kerültek ki. Ezek a mesterek: asztalosok, ácsok, kőművesek, továbbá gombkötó'k, kékfestők, mézesbábosok, órások, művészek a barokk stílus érett formáit hozták magukkal, amelyek a házformákon, berendezési és viseleti kultúrán egyaránt éreztetik hatásukat, de ugyanakkor a helyi társadalom hagyományos ízléséhez is kénytelenek alkalmazkodni. Természetesen az igényesebb, finomultabb életmódot, változatosabb táplálkozást, fejlettebb otthonkultúrát is terjesztik. Az egykorú szegedi kézművesség és a céhesség hagyományaiból táplálkozó népies iparágak között világos és szerves az összefüggés. Erre majd mindenütt rámutatunk. Lépcsőházi kapurács a lebontott Schaeffer-házban (Hajdan Roosevelt tér 9.) 76