Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)
született vezetéknév. De még inkább szokatlan a népkeveredésnek az a gyors üteme és foka, amit az olyan nevek, mint Aracsi Atyim, Lázár Pandelije, Szűcs Grubac, Miklós Nikola, Vidák Gyuriskó, de főként a Feketü Nikola és Feketű Zsivkó jelez. Azt jelenti ez, hogy a 15-bol mintegy 6 család már összeházasodott magyarokkal. Hogy ez a folyamat utóbb miért állt meg, még kiderítendő társadalomtörténeti probléma. Később a szerbek kivesztek Alsóvárosról ; mire újból értesülünk róluk, már a Palánkban és Fölsővároson találjuk Őket." * A XVII. században bukkant föl Fölsőváros két kisebb, de jelentős ipari életre utaló fertálya : a Palánkkal szomszédos Fazékszer 2 ®, szegediesen Fazékször és Tabán 21 . Gombkötő János füleki hadnagy Szeged akkori állapotáról írja: „Szeged három részből áll: az egyik részben, úgy mint a várában és palánkjában török lakik, a második része pedig derék város, amelyben magyar lakik és ez kedvét is keresi a nemes kamarának. A Fazékszer pedig a palánkhoz vagyon foglalva, de abban mind csak mesteremberek szorultak és kívül laknak a palánkon a Tisza felől. Ezek nem akarják a magyarországi urakat vallani, hanem mind afféle törökkel béllelt emberek, tisztán csak a törökkel értenek egyet. Valahova szükség kívánja, a törökök titkos leveleit hordozzak országunknak kárára.. Г Itt nyilván a szegedi mészárosokra céloz, akikkel más fejezetben még találkozunk. Szeged főbírája, Kovács Mihály tiltakozott Gombkötőnél a fazékszöriek zaklatása, fosztogatása ellen. Azt írja, hogy ezek mindönféle partekájukat az Palángba tartják és maguk is többire mind a Palángba hálni járnak. 22 A Fazékszer egykorú gazdasági virágzásáról legújabban Káldy-Nagy Gyula eddig ismeretlen török források nyomán írt kitűnő tájékoztatást, amely azonban még nem jelent meg nyomtatásban. Fazékszer vegyes: magyar és idegen, de nem mohamedán lakossága tehát — — számotvetve az adott körülményekkel — kétségtelenül megtalálta a törökkel való együttélés elviselhető lehetőségeit. Ez viszont megnyitotta előtte a török érdekszféra tájain a gazdasági boldogulás útját. A Tabán, alakváltozatában Tobány, Fölsővárosnak nagyjából a mai Római körút, Szilléri sugárút, körtöltés és a Tisza közé zárt része, amely eredetileg a török tímárok telephelye (tabahan) volt. A bőrcserzés kellemetlen szaga, továbbá a szükséges víz közelsége miatt ide, Felsővárosnak akkor a legszélére telepedtek. így volt ez egyébként más városaink Tabán nevű részeinél is. Ismeretes, hogy a török tímárok számos finom bőrtechnikát (kordován, szattyán) honosítottak meg hazánkban. Nem véletlen az sem, hogy a finom bőrt készítő, természetesen már magyar nemzetiségű tímároknak is tabakos a nevük. XVII. századbeli említett szegedi török defterek Káldy-Nagy Gyula feldolgozásában még megjelensére várnak. Ezeknek névanyagát nincs módunkban elemezni. Mégis kitűnő forrás áll rendelkezésünkre: az alsóvárosi plébánián Őrzött, de még nem méltatott latin nyelvű anyakönyv, amely ebből a korból, hódoltsági területről ritkaságnak számít. 1663 júliusával kezdődik és 1696 októberével szakad meg. Címlapja nincs, ami megengedi azt a föltételezést, hogy már előbb elkezdték. A matrikula lelkiismeretes írását, az anyakönyvezést a tridenti zsinat egyébként a plébánosi kötelességek közé sorolta. 20 A Város hajdani híres fazekasságáról máshol szólunk bővebben. 21 TV. Kakuk Zs., Tabán. Nyr. 1955, 105. Országszerte a városok legelhagyatottabb része volt (Esztergom, Buda, Vác, Szolnok, Csongrád és több más). 22 Száz. 1900, 640. Borovszky. 70
