Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

kukoricáhajjal tekerik körül, mielőtt beleütnék a lyukba. Dohánycsomózásnál átkötésre használják. Régebben lovak sörényébe is fonták. A kukoricahaj csuhé neve újabb jövevényszó népünk ajkán. A csuhézás, azaz az összesodort kukoricahajból szatyor, csuhészatyor, női táska, papucs készítése Tápén a második világháború alatt kezdődött. Meghonosodását a gyékénymunkában szerzett gyakorlat is elősegítette. A napon fölszikkadt csöves kukorica vagy a padlásra, vagypedig a katárka, kotárka, kádárka, kukoricakadárka, góré, kukoricagóré néven emlegetett kukoricahombárba kerül, amely vesszőből font vagy lécekből összerótt, mintegy 2 m magas kalitkaszerű szellős alkotmány. Olykor az ól fölé építik. A földön maradt megszedett szár kitermelése a szárvágás. Eszköze a szétnyitott sarló formájú szárvágó, amelyet vagy a kovács készít, vagy házilag mesterkedik össze elhasznált kaszapengéből. Sopa kukoricagóréval (Sövényháza—Kutyanyak) A kivágott szárat összekötik és bent: tanyában, szérűben, régebben a városi háznál a kúp, szárkúp, kukoricakúp néven emlegetett kúpszerű rakásba állítják. Egy kúpba 30—50 szárkéve fér bele. A szár az istállóban a marha elé kerül, amely a levelét lerágja. A visszamaradt izék, szárízék, Tápén izékszár kemencefűtésre jó. Tanyán egyszerű kerítést i& korcolnak belőle. A kukoricatalló az a kukoricaföld, amelyről a szárat már betakarították. A múlt században úgy legeltették le. Balassa Iván nyomán

30 idézzük a Nemzeti Gazda egykorú tudósítását: „... a leggazdagabb takarmányú Alföldön, Debretzen, H. M. Vásárhely, Szeged, Fejérvár környékén, egy szóval, a véghetetlen pusztákkal biró Vármegyékben is, a hol százezer kukoritzanyilasokról kell gondoskodni, jól, és talán legjobban, tudják a Magyarok, hogy a kukoritzatarló, méllyet szokás szerént tsutkának mondanak, egy a legkedvesebb legelök között, a szarvasmarhának. Sőt nem tsak, hanem tilamassá (tilossá) is teszi azt a Kösség, rend szer ént, a kedvesebb és drágább 30 Balassa, 233. 615