Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

mas homoki táj tanyaközségekbe tömörülve 1949 óta közigazgatási autonómiát is •élvez. így indult meg a szegedi puszták lassú, de állandóan terjeszkedő benépesítése is, amely először jószágtartó szállások, szőlőtermő högyek, majd földmíves tanyák alapításában, a homokvilág szívós munkával való átalakításában, legújabban virágzó tanyaközségek szervezésében jut népéleti kifejezésre. Ez a hódítás is már régen túlhaladt Szeged városának egykori hatalmas határán. Szeged középkori települési, városképi viszonyairól más munkánkban bővebben szólunk.

1 Itt csak rövid jellemzésre, összefoglalásra szorítkozunk. Szeged városa magas emeletű, kiemelkedő löszháton, a tiszai ártérből kiálló szigetségeken keletkezett. Eredeti domborzata hármas tagozású. Legmagasabb szintje az ártérből kiemelkedő hátság, amelyre a Vár és Palánk, tehát a mai Belváros keleti része települt. Ettől délnyugatra terül el mintegy másfél km távolságra egy másik hátság, a mai Alsóváros magja. A harmadik hátság a mai Felsőváros 6—7 hajdani szigetből álló csoportja. A fölszín manapság már kiegyenlítettebb, régebben azonban több méteres szintkülönbség is volt a hátságok és a közbeeső, szegediek nyelvén tanka, csöpörke, limány néven emlegetett mélyebb rétegek között. A mai belterület körtöltésen belüli szintjei is 79,8—83,5 m tengerszint fölötti magasság között váltakoznak. A fölszíni különbségek kiegyenlítését, az emlegetett eszményi íizint megvalósítását már az 1879. évi árvíz után tervbevették, de a teljes feltöltés máig sem sikerült, aligha is következik be. így aztán egyes, újabb századokban keletkezett külvárosoknak (Rókus, Móraváros), telepeknek súlyos gondot okoz esős esztendőkben az áradással mindig jelentkező talajvíz.

2 Az emberi élet szegedi történetének, a Város régészeti múltjának föltárása körül főleg Reizner János, Tömörkény István, Móra Ferenc, Banner János, Trogmayer Ottó szerzett érdemeket. Kutatási eredményeiknek, a föltárt anyagnak rendszeres, modern összefoglalása kívánatos volna.

3 Nem szükséges itt a régészeti korokba visszamenni. Ami a honfoglalás előtti idők, tehát már a történelmi korszakok leleteit és adatait illeti, kétségtelen, hogy Partiscum, másként Paratiscum város, amelyről Ptolemaeus ókori földrajzi író beszél, Szegeddel azonosítható.

4 A római korban vidékünkön élt jazigok emlékeit (Algyő, Kiszombor, Mórahalom, Öthalom, Pusztamérges) leginkább Móra Ferenc tárta föl.

5 A népvándorlás korszakának hún leletei között nemzetközi jelentősége van a nagyszéksósi fejedelmi sírleletnek, amelynek föltárását szintén Mórának köszönhetjük.

6 Jelentősek ebből az időből a gepida leletek is (Szőreg, Kiszombor). Attila sátorvárosát számos kutatónk a szegedi tájon gyanítja. 1 Bálint S., Szeged városa 9—20. Aldobolyi Nagy M., Szeged földrajzi energiái és a város hatásterülete. A Szegedi Pedagógiai Főiskola Évkönyve 1957. 2 Babarczy /., Szeged környékének talajviszonyai. A M. Kir. Földtani Intézet 1944. évi jelentésének függeléke. B. 1944. 3 Szeged régészeti múltjáról itt természetesen nem szólhatunk. Kitűnő összefoglalás, illetőleg tájékoztatás Banner J., Régészeti kutatások Szegeden. Dolgozatok a m. kir. Ferencz József-tudományegyetem Archeológiai Intézetéből. III. Szeged 1936. Trogmayer O., Tápé területének régészeti •emlékei. In: Tápé 31. Megállapításai a szegedi tájra általánosíthatók. 4 Az újabb irodalomból Mócsy A., Die spätrömische Schiffslände in Contra Florentiam FA X. 1958, 89. Lakatos P., Római leletek a szegedi vár területéről. Ant. Tan. XII. Budapest 1965, 91. 5 Szépirodalmi igényű, mégis jól tájékoztat Móra F., Utazás a földalatti Magyarországon. Budapest é. n. ; Uő, Néprajzi vonatkozások a szegedvidéki népvándorláskori és korai magyar leletekben. Szeged 1932. Fettich N., A Szeged—nagyszéksósi hun fejedelmi sírlelet. Budapest 1953. « Bálint S., Újabb adatok Szeged középkori történetéhez. MFMÉ 1970 I, 199. .58