Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

KAPÁSNÖVÉNYEK E fejezet nem tart igény még megközelítő teljességre sem. Nem tárgyaljuk minden növény termelési technikáját és hagyományait, szókincsét. Ezek a szegedi konyha bemutatásánál részben még szóba kerülnek. Részletes földolgozásban részesül két újvilági jövevény: a dohány és a paprika, amelyek egyenesen szegedi különlegességgé váltak. Bővebben elemezzük még a kukorica és krumpli termesztését. Az előbbi magyarázza végeredményben a szegedi szalámi világhírét, az utóbbi pedig azt a forradalmi változást, amelyet a mi szegedi népünk táplálkozásában is okozott. Mindenekelőtt bemutatjuk a kapásművelés legfontosabb szerszámát a hozzá fűződő hagyományokkal együtt. * A kapa, újabban a modern kapaformától (ekekapa, tolókapa) való megkülönböztetésül kézikapa, része a vas és nyél. A vas részei: a. foka, vagyis pecsétgyűrűre emlékeztető karika, amely a nyélbe szolgál, a nyaka: a kapa lapja és foka közötti összekötő vékonyabb vas, a lámája: a vas lapos része, az orma: a vas csíkszerűen kidudorodó része, végül az éle, amit közvetlenül a földbe vágnak. A kapára tapadt ragadós föld letisztítására szolgál a kapatisztító: kis, vésőszerűre faragott, régebben kicifrázott fadarab. Olykor a kalap szalagjába dugják, onnan emelik le, ha szükség van rá. Tisztításra megteszi azonban egy-egy cserépdarab is. A kapához, részeihez, kapáláshoz számos, olykor közismert szólás fűződik. Jellegzetes mesevégződés: ásó, kapa, mög a nagyharang válasszon el bennünket egymástúl. Semmi sem lehetetlen : a kapanyél is elsülhet. Nem szeret kapálni, munkakerülő: büdös neki a kapanyél. Elkerüli a nehéz munkát: nem töri föl a kapanyél a markát. Dugonicsnál: nem töri a kapanyél, s eke-szarv kezeket. Amihez könnyen jut az ember, könnyen meg is tud válni tőle. Ilyenkor ezzel vigasztalja magát: nem kapáltam érte. Ha a tápaiak munka közben véletlenül összeütik a kapát, akkor tréfásan ezt mondják: estére mákostészta készül. A kapálásnak, tehát a termőföld meglazításának, illetőleg gaztalanításának több módja ismeretes. Mögkapál: elvégzi a kapálás munkáját. Kikapál: kapával kivág, kiirt a földből gazt, de olykor előbukkanó régebbi hasznos növényt is. Főkapál: főleg kertet: előkészíti a vetésre, ültetésre. Poroz: tavaszi szántás után porhanyósra kapálja és ezzel ültetésre előkészíti a paprikaföldet. Amikor a kiültetett paprikát, dohányt először megkapálja, akkor újjít. Ha a kapálás hátrafelé haladva történik, akkor a tápai ember seggre kapál. így a nedves földet nem tapossa össze. Borozdára kapál: kisebb darab földet oldalról, barázdaszerűen kezd kapálni konyhakerti növények számára. 599