Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

GYÜMÖLCSTERMELÉS A homoki szőlőkultúra fölvirágzásával a gyümölcstermelés is nekilendült. Mint Vedres István írja: Gyümölcsöm is vagyon, miólta a homok Megfogta fáimat, fajtája még nem sok; Mostan szaporodnak szemzésim, oltásim Messze válogatott ágból sípolásim.

i8 Vedres egyébként az értékesebb fajták beszerzésében sem pénzbeli akadályt, sem földrajzi távolságot nem ismert. A maga telepéről mindenkinek szívesen adott oltásra, szemzésre ágat. Már a múlt század elején a szegedi piac, amely azelőtt tiszaháti, erdélyi almára szorult, híressé vált

49 arról, hogy „termékenyebb esztendőben a kellemetesebb s ritkább gyümölcsök mindenféle nemeivel Olaszországot inkább, mint az Alföldet ábrázolja". A múlt század derekán az áradmányos talajú Hattyason jelentős faiskola elégíti ki a mind növekvő szükségleteket. Közbevetőleg egy-két szót kell ejtenünk a kertészkedés szegedi múltjáról. Az alsóvárosi barátok hatalmas kertjéről tudjuk,

50 hogy nemcsak a kolostori konyha szükségleteit szolgálta, hanem orvosi füveskert is volt. A paprikát orvosságul valószínűleg itt termelték először. A keleti török kertkultúra szegedi hatására mutat a bosztán. E török jövevényszó régi szegedi, majd temesközi népünk ajkán azt a nádiészávai gondosan elkerített kis kertet jelentette, ahol a kiültetésre kerülő dohány- illetőleg paprikapalántát nevelték. A dinnyabosztán hasonló kert volt a dinnye számára. A Várost övező kertségeken (Bánomkert, Balagitó, Kundombja, Tompa, Kénytelen, Hernyós, Jerikó, Franciahögy, Tarján) kis, néhányszáz négyszögölnyi parcellákban népünk konyhakerti veteményeket, gyümölcsöt termelt. Bőven jutott belőle a piacra is. A „scientia amabilis", vagyis a növénykedvelés, kertészkedés főúri, illetőleg szerzetesi passzióból a XVIII. század végétől kezdve Szegeden is nemes polgári, majd kisemberi időtöltéssé vált. Pillich Kálmán híres szegedi ügyvéd és műkedvelő kertész visszaemlékezéseiből

51 tudjuk, hogy Szegeden a XVIII. század végén a városunkba települt hollandus Ollendorf super, továbbá a déltiroli Kontraszty József kéményseprő kertjei váltak nevezetessé: jácintot és tulipánt, korai zöldfőzeléket, melegágyi sárgadinnyét termesztettek. Példájukat a bennszülött Vedres, Krebs, Felmayer, Kraller, Palásti polgárcsaládok, illetőleg a nemes Kárászok is követték. Ezeknek hatalmas kertje a Kárászház mögött, a jogi kar mai épülete táját foglalta el. Czimer Károly szerint

52 a legszebb magánkertek egyike volt Krebs (Rákosi) Mihály vaskereskedőé a negyvenhatos kaszárnya helyén. Ő rendezte az első szegedi virágkiállítást is. Hasonló volt hozzá a mai Cserzy Mihály utca táján Frimmel Alajosé, majd Prosnitz Mihályé a Csillagbörtön munkatelepe helyén. Pillich Kálmán, aki igen közeli rokona volt a híres szegedi erdőtelepítő Pillich Imrének, a maga újszegedi virágkertészetét és hatalmas kertjét 1871-ben alapította 48 Vedres I., Tanátsház. 49 Dugonics A., Példabeszédek és jeles mondások I, XIV. 50 Reizner III, 444. 51 Pillich К., Az újszegedi kertészet múltjából 52 Czimer K., A Szeged-belvárosi kaszinó 254. 589