Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

utazott és azt kérdezték tőle, hova való, nem azt felelte rá, hogy Szögedre, vagy Szögedébe (ezt csak más vidékiek mondják), hanem Szöged várossába. Ahogy ezt mondta s kivált ahogy a várossá szót megnyomta, az emlékeztetett a római polgár büszke szólására: civis Romanus sum!" A Várost katolikus többsége miatt Mikszáth Kálmán tréfásan katolikus Debrecen néven emlegeti. A század eleji szegedi újságok vezércikkeiben sűrűn fölbukkan a magyar Moszkva, az Alföld metropolisa, a magyarság fővárosa, idegenforgalmi tájékoztatókban a nap városa magasztaló név. *• Számos paraszti példabeszéd, jeles mondás is járja, amelyekben Városunkat a nép veszi nyelve hegyére. Már Dugonics följegyezte,

10 az olykor nagyonis túlzott szegedi önérzetre költött vó'félyes fejmosást: „a szegediek úgy el-kevélyedtek, hogy vélek gyalog szólni alig lehetett. El-hitették magukkal, hogy a Tű fokán körösztül vethetik vitorlás gályájuknak vastag kötelét. Fontolóra vehetnek a várost bekerítő' gondolom-högyeket. A-mi több: a lakodalomra szánták minden Cser- és Bükkfás erdejüket. Egy új kastélynak föl-építésére minden kó'sziklájokat". A túltengő' szegedi önbizalom tréfás kifejezése: töheti, mert szögedi. A szegediek élelmességéről: ha Szögedön mög nem csalnak, elmöhetsz az egész világon. Munkaszeretetünket a halasi kálvinista szomszéd kelletlenül így ismeri el : ha a szögedi embört este mögkoppasztják, röggelre kitallasodik. Mégis jóravaló a szegedi nép, hiszen a máshonnan jött ember is hamarosan otthonának érzi a Várost, nem kívánkozik el belőle, mert a szögedi sár ragaszt. * Nótában, ihletett beszédében: szép Szöged városa. A nóta egyébként így határozza meg a Város fekvését : Szöged hírős város, Tápéval határos... A Várossal kapcsolatos nem népi eredetű, de közismert szállóigék : Szegednek népe nemzetem büszkesége. E szavakkal kezdte Kossuth Lajos 1848 október 4-én elmondott beszédét a szegedi fó'téren.

11 Szeged szebb lesz, mint volt. Ferenc József szájába adott kijelentés

12 a szegedi árvíz alkalmával, amikor itt járt a Városban. Késó'bb sokan hozzátették: de szögényebb is. Ezzel az újjáépítés hatalmas költségeire, adósságokra céloztak. * A szegedi nép, a szegedi néprajzi táj nemcsak Szeged városának többé-kevésbé még a régi hagyományok, konvenciók szerint élő lakosságát és ennek világát foglalja magába, hanem a körtöltésen kívül is mindazokat a falukat, elsősorban Tápé, Algyő, régebben még Martonos magyarságát, amelyek a török időkben a Várossal szorosan összeforrva, fönn tudták tartani életüknek majd ezeréves magyar folytonosságát. Késedelmesebb gazdasági és társadalmi fejlődésükkel hovatovább a szegedi hagyománynak legősibb fészkévé váltak. Tápé a legértékesebb hírmondó közöttük. 10 Dugonics A., Etelka II, 216. 11 Reizner J., A régi Szeged I, 174, 167. 12 Szabó L., Szeged halála és feltámadása II, 116. 55